Századok – 1951

TANULMÁNYOK - Kon; I.: A történettudomány sajátos jellege és feladatai 317

A TÖRTÉNETTUDOMÁNY SAJATOS JELLEGE ËS FELADATAI gi9 rical Society' folyóirat szerkesztője, H. Larson — hogy hogyan omlik le szemünk előtt az a választófal, amely a tudósokat és az üzletembereket elválasztotta és hogyan szövődik szoros barátság közöttük". A folyóirat egyik cikke megdöbbentő cinizmussal formulázta meg ennek a hamisító munkának a feladatait: „A harebain, amely most hidegháború formájában dúl és egyre fenyegetőbb jelleget ölt, van még egy lehetőség — és ezt nem szabad figyelmen kívül hagynunk — a kapitalizmust vallássá alakíthatjuk át".20 A marxista tudományos módszeren alapuló szovjet történettudomány alapvetően eltér a régi, burzsoá történetírástól. A szovjet történettudomány igazi tudomány, amely adekvát módon tükrözi vissza a történelmi multat és ezért engesztelhetetlen ellensége a történelmi tények bármiféle elferdítésének, ami még a legjobb burzsoá történészek munkáiban is előfordul. A szovjet történettudomány nemcsak minden fontos történeti tényt magyaráz és old ftieg máskép, mint a burzsoá történetírás, hanem a marxista történészeknek még a történettudomány tárgyáról vallott felfogása is merőben eltér a burzsoá történészekétől. A marxista történetfelfogás abból indul ki. hogy a társadalom fejlődését a társadalom anyagi életfeltételeinek fejlődése, a termelési módok fejlődése határozza meg. Ezért „a történettudomány fő feladata a termelés törvényeinek, a termelőerők és termelési viszonyok fejlődéstörvényeinek, a társadalom gazdasági fejlődése törvényeinek a tanulmányozása és feltárása". „A társadalmi fejlődés története egyben maguknak az anyagi javak termelőinek története, dolgozó tömegek története, amelyeik a termelési folyamat főerői és a társadalom létezéséhez szükséges anyagi javak termelését megvalósítják". Ezért a szovjet történettudomány arra van hivatva, hogy elsősorban a dolgozó tömegek, a népek történetét vizsgálja. „A történettudomány — mondja Sztálin elvtárs — ha igazi tudomány akar lenni,, nem vezetheti többé vissza a társadalmi fejlődés történetét a királyok és hadvezérek, a ,hódítók' és ,leigázók' tetteire, hanem elsősorban az anyagi javak termelőinek történetével, a dolgozó tömegek történetével, a népek történetével kell foglalkoznia".3

0 A történettudomány tárgyának ilyen értelmezése alapvetően különbözik a kizsákmányoló osztályok történészeinek történetfelfogásától é,s a történettudomány «tárgyáról vallott nézetüktől, mert ők rendszerint csak a fe'eő, uralkodó társadalmi rétegek politikai tevékenységét tartják szem előtt. Ebből szükségszerűen következik az, hogy a szovjet történettudomány és ,a burzsoá történetírás minden részletkérdésben is lényegbevágóan eltérnek egymástól. A fentiek természetesen nem azt jelentik, hogy a szovjet történészek mechanikusan, indokolás nélkül elvetik mindazt, ami a múlt történetírása előtt ismeretes volt és hogy a történelmet teljesen élőiről kezdik el építeni. A múlt tudományának minden fogyatékossága ellenére sem így jár el a marxizmus, és ezt csak a tudományellenes Pokrovszkij-„iskola" hirdette annakidején. A valóságban se,milyen tudományt, a történettudományt sem lehet fehér lappal kezdeni. V. I. Lenin több burzsoá történész- és közgazdaságtani stb. professzort (a tőkésosztály tudós fullajtárjait) sorolt fel és döntő harcra buzdított ellenük, de ugyanakkor rámutatott arra, hogy a marxisták feladata ezen a téren is az, „hogy elsajátítsák és feldolgozzák e ,segédeik' által elért ereményeket (az új gazdasági jelenségek tanulmányozása terén például egyetlen lépést sem lehet tenni anélkül, hogy ezeknek a segédeknek munkáit fel ne haszná'nók) — és> ugyanakkor értsenek ahhoz is, hogy lenyessék reakciós tendenciájukat, ért-29

Idézve J. Csernyak, „Az amerikai business története" (Izv. AN SzSzSzR, szeri ja iszt. i. fii. 7. évf. 3. sz. 275.) c. cikke nyomán. 30

Sztálin, A leninizmus kérdései, 688. '