Századok – 1951
TANULMÁNYOK - Kon; I.: A történettudomány sajátos jellege és feladatai 317
A TÖRTÉNETTUDOMÁNY SAJATOS JELLEGE ËS FELADATAI gi9 •nem is szólva a matematikáról, vagy a műszaki tudományokról. „A társadalom fogalmába vagy az angol kalmár polgári eszméit, vagy az oroszországi demokrata nyárspolgári szocialista eszményeit csempészik be."2 4 Ez az eljárás annyira elterjedt és annyira lényegbevágóan befolyásolja a történeti munkáik tartalmát, hogy maga a történetírás a különböző formációkban felépítményi szerepet tölt be: kifejezi és védelmezi egy meghatározott uralkodó osztály érdekeit s a számára előnyös gazdasági viszonyokat. De a kizsákmányoló osztályoknak a történetírásra gyakorolt befolyása feltétlenül azt eredményezi, hogy a kizsákmányolók egyik vagy másik csoportjának önző érdekeit szolgálva, elferdíti az objektív igazságot. E hatás révén megveti lábát a történelemben a tudományellenes idealista felfogás, mert ez a befolyás utat nyit mindenféle ferdítésnek a történettudományban, ami a történelem materialista szempontú megismerése mellett elképzelhetetlen. Objektív igazság a történettudományban — mint bármely más tudományban is — csak egyféle lehet. De a kizsákmányoló osztályoknak egyáltalán nem érdekük az objektív igazság keresése, a társadalmi jelenségek megmagyarázása, mert ez az objektív igazság feltárná a dolgok valódi kapcsolatát és feltétlenül ítéletet mondana a reakciós osztályok felett: „Ha egyszer megismerik a dolgok kapcsolatát — megrendül a fennálló rend örök érvényébe vetett egész elméleti hit, megrendül, még mielőtt ez a rend a gyakorlatban felborulna. Ezért tehát etekintetben már az uralkodó osztályok feltétlen érdeke is megköveteli, hogy az értelmetlen zűrzavart örökössé tegyék."2 5 Ezért igyekeznek a kizsákmányoló osztályok megszilárdítani az idealista történelemfelfogást, ezért próbálják a történeti tényeket és eseményeket tudatosan meghamisítani. Az ókor történészei figyelmének középpontjában a rabszolgatartó osztály politikai élete volt és a rabszolgák életmódja — néhányukat kivéve — szemhatárukon kívül maradt s ha szó'tak is a rabszolgákról, minden ígvekezetük arra irányult, hogy lebecsméreljék őket és igazolják a rabszolgatartó politika helyességét. A középkori krónikaírók széles teret szentelnek a feudális felső rétegek élete, a ragyogó lovagi tornák, a feudális háborúk leírásának, de micsoda nehézségbe kerül, hogy kihámozzuk belőlük a jobbágy-parasztságnak, a parasztság osztályharcának történetére vonatkozó " anyagot és milyen tendenciózus még ez az anyag is! Kezdve Franciaország restaurációs-kori (sőt még korábbi) történetíróitól, az egész burzsoá történetírás főtémája a burzsoá osztály keletkezése és előretörése, s milyen idillikus árnyalatokban festik meg ezt a folyamatot, milyen nemes lovagok képében jelennek meg az alantas gondolkodású és vérszomjas kufárok, az úgynevezett eredeti felhalmozás hősei. Tudjuk jól, hogy milyen szemérmetlenül hamisították meg a burzsoá történészek a gyarmati politika tényeit és a gyarmati népek nemzeti felszabadító mozgalmainak eseményeit. Amíg egy kizsákmányo-ló osztály még csak felfelé haladó útján tart és uralma megalapításáért harcol egy másik reakciós osztály ellen, addig még képes arra, hogy többé-kevésbbé objektíven világítsa meg és értékelje "a történeti eseményeket, mert a történelem menete e korszakban még az ő olda'án áll. Ebben az időszakban ez az osztály még hasznos munkát végez a régi felépítménynek és következésképpen azoknak a szubjektív eszméknek a lerombolásával, amelyeket a megelőző kizsákmányoló osztály vitt be a történetírásba. Így például a burzsoázia jelentős szerepet játszott a történeti tudás fejlesztésében azzal, hogy leleplezte az állam isteni eredetéről szóló vallásos meseket, hogy a feudális teológiai világnézettel harcbaszállva, megindította a vaLások történetének kutatását, amivel súlyos csapást mért a kereszténységre, hogy megmutatta, mennyire silány az abszolutizmus és a feudális társadalom külső ragyogásának fonákja a maga egészében. A burzsoázia ideológusai 24 Lenin, Művei, 1. k. 142. 35 Marx—Engels, Levelei, 1931. 212—213. oroszul.
