Századok – 1951
TANULMÁNYOK - Kon; I.: A történettudomány sajátos jellege és feladatai 317
a történettudomány sajátos jellege és feladatai ,'{'23 sú'yozta Mihajlovszkijjal folytatott vitájában, hogy csak a historizmus lehet bármely tudomány igazi módszere. Hiszen, ha olyan általános kérdésekkel kezdjük, hogy mi a társadalom, mi a haladás stb., ez annyi — emelte ki Lenin '— mintha a végén kezdenők el a dolgokat. „Honnan veszik a társadalom és a haladás fogalmát általában, ha még nem vizsgáltak meg egyetlenegy társadalmi alakulatot sem különvéve, ha ezt a fogalmat még meg sem tudták határozni, ha képtelenek voltak még csak meg is közelíteni bármiféle társadalmi viszonyok komoly, tényeken alapuló tanulmányozását, objektív elemzését?"1 6 ' " Azok a kísérletek, melyek Marx előtt a történeti folyamat általános menetét igyekeztek ábrázolni, elvont és teljesen tudománytalan próbálkozások voltak. „Ezért is van az — mutat rá Lenin —, hogy mindezek a történelemfilozófiai elméletek mint szappanbuborékok keletkeznek és pukkannak szét, s a legjobb esetben saját koruk társadalmi eszméinek és viszonyainak tünetei voltak anélkül, hogy hajszálnyira is előmozdították volna akárcsak egyes, de legalább valóságos (nem pedig ,az emberi természetnek megfelelő') társadalmi viszonyok megértését."1" „A marxizmus azt tanítja — írja Mao Ce-tung ,A gyakorlatról' szóló cikkében — hogy a termelőtevékenység az emberi társadalomban fokozatosan fejlődik az alacsony fokról a magasabb fokokra; ezért fokozatosan fejlődik mind a természet, mind a társadalom megismerése is alacsonyabb fokokon át magasabb fokra, vagyis az egyszerűtől a bonyolultig, az egyoldalútól a sokoldalúig. Hosszú időn át az emberek csak egyoldalúan tudták értelmezni a társadalom történetét; ez az egyoldalúság egyrészről a kizsákmányoló osztályok önző szemléletéből fakadt, amely következetesen meghamisította a társadalom történetét, másrészről pedig annak következménye volt. hogy a termelés keretei szűk korlátok közé szorították az ember látókörét. A társadalom fejlődésének sokoldalú történeti megértése és a társadalom megismerésének átalakulása tudománnyá (amely csak a termelőerők magas fejlettségi szintjén lehetséges-, amikor a nagyiparral együtt megjelenik a modern proletariátus) — ez a marxista tudomány."1 8 Ezért volt uralkodó az idealista történelemfelfogás, amely figyelmen kívül hagyta a történelem reális alapját, s benne „csak kiemelkedő állami és politikai akciókat és vallási — általában elméleti — harcot látott és minden alkalommal egyik vagy másik történeti korszak ábrázolásánál kénytelen volt osztani ennek a korszaknak az illúzióit."19 Csak a kapitalizmus fejlődése során, mikor leegyszerűsödtek ós felszínre kerültek az összes társadalmi ellentmondások, mikor az ezen ellentmondások megoldására hivatott forradalmi proletariátus megjelent a történelem színpadán, jöttek létre az objektív feltételek a materialista történelemfelfogás felfedezésére, amit Marxnak és Engelsnek köszönhetünk. Marx volt az első, aki a szociológiát tudományos alapokra fektette, amikor meghatározta a társadalmi-gazdasági alakulatnak, mint az adott termelési viszonyok összességének fogalmát és megállapította, hogy az ilyen alakulatok fejlődése olyan, mint valami természettörténeti folyamat."2 0 Lenin „Marx Károly" című művében részletesen jellemezte azt a forradalmi átalakulást, amelyet a marxizmus a társadalom és történettudományokban előidézett: „A materialista történelemfelfogás felifedezése, vagy helyesebben a materializmus következetes folytatása, a társadalmi jelenségek területére való kiterjesztése, kiküszöbölte a régebbi történelmi elméletek két fő fogyatékosságát. Először, ezek a rég! elméletek a legjobb esetben is az 10 U. o. 141. 17 U. o. 142. 18 Mao Ce tung, A. gyakorlatról. (Marxista ismeretek kiskönyvtára, 132. sz.) 6. 19 Marx—Engels, Művei, TV. k. 29. oroszul 20 Lenin, Művei, 1. k. 139. 21 *
