Századok – 1951

KRÓNIKA - 285

KRÓNIKA 291' menyeinknél a tudományt művelő tisztviselők hivatali munkájukban jelentős kedvezményeket élveznek. Beszélhetnénk arról, hogy a tudós ma nem az íróasztal fiókja számára dolgozik, hanem munkájának megjelenése a tudományos terv keretében határidőre biztosítva van. A tudományos munka megszervezéséből én azonban különösen azt a mozzanatot szeretném kiemelni, amely ugyanúgy, mint az anyagi javak termelése terén, a tudományban is könnyebbé, gyorsabbá, egyszerűbbé akarja tenni a munkát és — még komoly anyagi áldozatok árán is — mentesíteni akarja az alkotó tudóst a kutatómunka hosszadalmas és körülményes technikai része alól. S mindez fokozott jelentőséget nyer akkor, ha figyelmünket arra az elnöki bejelentésre fordítjuk, amely szerint az elkövetkező év megvalósítandó feladatai közt a Társulaton belül a Kossuthévforduló méltó megünneplése áll az első helyen. Fontosak a fent elmondottak ebből a szempontból egyrészt azért, mert ez a terv rövid idő alatt az eddiginél is fokozottabb teljesítményeket kíván a történettudomány munkásaitól, de azért is, mert talán egyetlen téren sem tűnik annyira szembe a történettudomány és az államhatalom birtokosai közti viszony döntő különbsége a közelmúltban és napjainkban, mint éppen Kossuth monumentális örökségének kezelése terén. A letűnt korszak tudománypolitikája nem kívánta megmutatni a tömegeknek a reformer és forradalmár Kossuthot, akit pedig Marx is a francia forradalom óriásaival állított egy színvonalra, de megmutatta az emigráns Kossuthot, akinek kapkodó, következetlen és a forradalom anyagi feltételeit nem ismerő tevékenysége fölött Marx és Engels kemény kritikát gyakoroltak. A tervbevett 48/49-es Kossuth-kötetek, valamint a Kossuth-EmLékköny elkészítése nagyon szép. de egyben nagyon nehéz feladat is és ennek a nagyméretű tervnek a megvalósítása során fokozott jelentősége lesz annak a bőkezű gondoskodásnak, amelylyel államunk tudománypolitikája a gazdaságos és eredményes tudományos munka útjában álló akadályokat elhárítja. Én azt hiszem, hogy azok, akikre ennek a gyönyörű munkatervnek a megvalósítása vár, azzal viszonozhatják dolgozó népünknek ezt a bőkezű gondoskodását, ha munkájukat az igazi tudós becsületes igazságkeresésével és hazájuk, népük iránti izzó szeretettel végzik. Így állíthatnak méltó emléket a 150 éves Kossuthnak, olyant, amely méltó lesz Kossuthhoz, méltó lesz a Magyar Történelmi Társulathoz, de méltó lesz elsősorban ahhoz a magyar néphez, amely Kossuth vezetése alatt — Révai József szavai szerint — a maga szegénységében, elmaradottságában is példát tudott mutatni a gazdag, polgári Európának a férfias helytállás, a forradalmi bátorság és kockázatvállalás nemzeti erényeiből —- fejezte be felszólalását Barta István. Az elhangzott hozzászólások lalapján Andics Erzsébet elnök megállapította, hogy az igazgatóválasztmányi ülés elfogadta az elnöki bejelentésben tett javaslatokat. Ezután került sor a Magyar Történelmi Társulat és a Munkásmozgalmi Intézet 1950 augusztusában meghirdetett pályázatának díjkiosztására. A pályázat olyan feldolgozásokra* vagy forráskiadványokra vonatkozott, melyek az utolsó száz év munkás- és parasztmozgalmait világítják meg. Azt kívánta előmozdítani, hogy a kutatók, elsősorban a vidéki kutatók fokozottabb figyelemmel forduljanak a munkásság és a parasztság osztályharcának helyi levéltárakban található anyaga felé. Különösen fontosnak tartotta a Társulat, hogy a magyar munkásmozgalom eddig feltáratlan kérdéseit eredeti forrásanyag alapján dolgozzák fel, illetve hogy erre vonatkozó forráspublikációk készüljenek. Ember Győző alelnök ismertette a pályázat eredményét, majd lelkes taps közepette adta át a pályadíjakat. Különösen viharos taps fogadta Pollák Dénest, aki jelenleg a Néphadsereg tagja. Ember Győző a Társulat további támogatásáról biztosította a fiatal honvédet, aki újabb dübörgő taps kíséretében Néphadseregünk jelszavával válaszolt: „A dolgozó népet szolgálom". E felemelő jelenet után Andics Erzsébet elnök bezárta a nyilvános igazgatóválasztmányi ülést. A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT ÉS A MUNKÁSMOZGALMI INTÉZET PÁLYÁZATÁNAK EREDMÉNYE A Magyar Történelmi Társulat és a Munkásmozgalmi Intézet pályázatot hirdetett az utolsó száz év helyi vonatkozású munkás- és panasztmozgalmainak, egyes bányák, gyárak, .uradalmak történetének feldolgozására vagy kiadatlan forrásanyagának összegyűjtésére. A beküldési határidőig, 1950. december 31-ig tíz pályamunka érkezett a Társulathoz. Ezek közül hat munkásmozgalmi, négy paraszteágtörténeti vonatkozású. 19* -8-31