Századok – 1951

TANULMÁNYOK - Molok; A.: Párizs munkásai a Kommün napjaiban 1

26 A. MOLOK line egy másik okmány, amely megmutatja, hogy milyen lángoló hazati­sággal küzdöttek Párizs dolgozói a nagy Kommün napjaiban. Ez az okmány Auguste Joulonnak, a 177. zászlóalj nemzetőrének május 16-i levele Dele­scluze-hez, „a hadügyek polgári delegátusához''. A levél így hangzik: „Polgár­társ! Boosássa meg, hogy néhány sorommal zaklatom, és ne utasítsa vissza kérésem teljesítését. Három fiam harcol a nemzetőrség soraiban: а legidősebb а 197. zászlóaljnál, a második a 126. zászlóaljnál, a harmadik a 97. zászólaljnál; jómagam a 177. zászlóaljnál teljesítek szolgálatot. De van még egy legfiatalabb íi^pi is, aki nemsokára betölti 16-ik életévét; neki is minden vágya, hogy vala­melyik zászlóaljban szolgáljon, minthogy megesküdött nekem és fivéreinek, hogy fegyverrel a kézben megvédi fiatal köztársaságunkat a versaillesi hóhé­roktól. Megegyeztünk egymással és megesküdtünk arra, hogy megbosszuljuk azt közülünk, akit eltalál az ellenség, a testvérgyilkosok golyója. Vigye tehát, polgártársam, az utolsó fiamat is; tiszta szívből odaadom a köztársaságnak és a hazának; tegyenek vele, amit akarnak, osszák be belátásuk szerint vala­melyik zászlóaljba, — ezzel igen boldoggá tenne engem."114 \ Az 187l-es proletárforradalom történetének egyik legragyogóbb oldala а nők tömeges részvétele а Kommün hősies harcaiban. A párizsi dolgozó nők bámulatos hősiességgel védték a Kommünt, — ezt minden kortárs megerősíti. 1871 forradalmi újságjaiban nap mint nap említik nők neveit: betegápoló­nőket, egészségügyieket, harcosokat, akik rendkívül bátran viselkedtek a tűz­vonalban. 1871 április elején a Kommün egyik lapja ezt írta: „A 66. zászlóalj markotányosa, Lachaise polgártársnő, bátor és gyors asszony. Megérdemelte Párizs elismerését, és boldogok vagyunk, hogy ezt közölhetjük vele. A népnek ez a bátor leánya három álló napig harcolt a châtilloni mezőn, s mindamellett volt ideje első segélyt nyújtani azoknak, akiket a versaillesi csendőrök golyója megsebesített. Egyidejűleg katona és orvos! Bátor nő! Oroszlán vére folyik ereiben."115 Az egységes forradalmi párt hiánya megakadályozta a Kommünt abban, hogy teljes mértékben kihasználja a párizsi proletárok forradalmi hősiességét. Rendszeresen működő katonai apparátus megteremtése nélkül ez lehetetlen volt. A Kommün okmányai (többek között üléseinek jegyzőkönyvei) mutat­ják, hogy milyen rosszul dolgoztak katonai hatóságai, milyen zűrzavar uralkodott számos közigazgatási és katonai szervében, milyen végzetes hatás­sal volt Párizs védelmére a Kommün katonai bizottságának és a Nemzetőrség Központi Bizottságának párhuzamos munkája. Május 21-én több, mint százezer főnyi állig felfegyverzett versaillesiek­ből álló hadsereg tört be Párizsba egy résen, amelyet a tüzérségi tűz ütött Párizs városfalán (ezt a rést Thiers egyik kéme mutatta meg a osapatoknak). De a versaillesiieknek még egy teljes hétre volt szükségük ahhoz, hogy meg­törhessék a kommünárdok ellenállását. A Kommün felhívására Párizs egész dolgozó lakossága felkelt a város védelmére. A barrikádok százai árasztották el az utcákat és tereket. Éjjel­nappal folyt a munka. A férfiak mellett ebben a munkában nők és gyer­mekek is résztvettek. A Kommün hős védői utolsó csepp vérükig harcoltak minden állásért. Az egységes proletárpárt hiánya azonban ezekben a napokban vég­zetesen megmutatkozott. Igen káros hatása volt Delescluze május 21-i kiált­ványának, amely tagadta egy központosított katonai parancsnokság szükséges­ségét és amelyből csak úgy áradt a spontán barrikádharc előtti meghódolás szelleme. 114 „Journal Officiel", 1871 május 15. 115 „Le Cri du peuple", 1871. április 8.

Next

/
Thumbnails
Contents