Századok – 1951

SZEMLE - Norden; A.: A német monopolkapitalizmus (ism. Incze Miklós) 279

SZEMLE 283 janiak és az ön döntéseit kötelezőnek ismerjék el." (113. 1.) 1933 júliusában megalakították a gazdasági tanácsot, amely Hitler fasiszta kormányával együttműködve szervezte a német gazdaságot. Ebben a tanácsban a legnagyobb monopóliumok képviselői vettek részt. A nemzeti szocialista párt tömegbázisát alkotó kispolgárok érezték, hogy kisemmizik őket. A „második forradalom'' képviselői — Röhm és társai — ezeknek a hatalomból kiszorult kispolgári tömegeknek az elégedetlenségét használták ki. Röhmnek és követőinek legyilkolása azonban végleg megpecsételte a kispolgári rétegek önállósági kísérleteit. Már 1933-ban teljhatalmú kényszerkartelleket létesítettek. 1937-ben pedig életbeléptették az ú. n. „részvényjogi reformot", ami a gazdaságilag önálló középrétegek gyors pusztulásához vezetett. Ugyanakkor az óriási tőkeerejű részvénytársaságok gazdasága növekedett: 1933—42 között a részvénytársasági alaptőke átlagos nagysága 2,3 millióról 5,4 millió márkára emelkedett. 1942-ben a részvénytársaságok 16%-a az össztőke 84 százalékát összpontosította. 1936-ban visszaadták valamennyi nagybank és az acéltröszt állami tulajdonban lévő részvényeit. A nehézipari konszernek és hajógyárak is 'teljesen magánkézbe kerültek. A zsidó pogromok haszonélvezői is a monopoltőkések voltak. A nagy állami üzemek vezetőségébe a legfontosabb nagytőkés vállalkozókat ültették. A fináncarisztokrácia uralmát biztosította az állami vállalatok vezetősége és a magántulajdonban lévő monopolegyesületek tulajdonosai közötti családi kapcsolatok összefonódása. A náci vezetőkből álló új rnilliomosrétcg felsorakozott a régi monopoltőkések oldalán. A német finánctőke hatalma és befolyása c. fejezet megmutatja, hogy a bányakonszemekbe szervezett német bányaipar urai, akik eltéphetetlen kötelékekben voltak a banktőkével, egyben az egész német nehézipar tulajdonosai voltak s ők irányították az állami monopóliumokat és a mezőgazdaságot is. összefoglaló, de ugyanakkor részletes adatokkal alátámasztva képet kapunk a könyvből arról is, hogyan támogatták az amerikai és angol monopolisták kezében lévő világtrösztök a fasizmust, hogyan segítették Amerika olaj- és nagyipari bárói Hitler Harmadik Birodalmát. Megismerjük a be nem avatkozás hírhedt elvének és a müncheni politikának igazi gazdasági és politikai mozgató rúgóit. A hitleri fegyverkezés a kb. 60 németországi amerikai vállalatot teljes mértékben foglalkoztatta. Az amerikai finánctőke nagyrészt kezében tartotta a német autógyártást, nagymértékben részesedett az elektromosiparban, továbbá a telefon és távíró gyártásban (Morgan telefontrösztje tevékeny részt vett a harmadik birodalom felfegyverzésében) és az olajiparban, s hídfőállást teremtett magának a német szénbányaiparban is. Amerika fasiszta vegyiipari bárói — elsősorban a Du Pont konszern — kifejezetten támogatták Hitlert. A Du Pont konszern leányvállalata még 1941-ben is vonakodott lőszert eladni a harmadik birodalommal hadbanálló országoknak. Az 1930-ban alapított Nemzetközi Fizetések Bankja — Schacht, Funk, majd Schröder képviselték benne Németországot —• volt a nemzetközi nagytőke fasisztabarát politikájának egyik legfontosabb eszköze. Még a II. világháború ideje alatt is segítették az amerikai-angol monopoltőkések ezen a bankon keresztül a német fasizmust, a bank háború utáni feloszlatására vonatkozó brettonwoodsi határozatot pedig elszabotálták. A második világháború ideje alatt a német finánctőkések profitja — Norden, a hirhedt I. G. Farben példáján mutatja ezt be •— hallatlanul megsokszorozódott, amit Európa kirablásán kívül a német munkásosztály hihetetlen elnyomása tett lehetővé. Leplezetlenül tárul elénk a könyvből a német finánctőkések aljassága és világossá válik, hogy miután a Vörös Hadsereg saját barlangjában szétverte a fasiszta fenevadat, ezek a „hazátlan emberek" miért árulták el Németország érdekeit, miért szökött szárba a Harmadik Birodalom összeomlása után a szeparatista mozgalom. „Mivel Németország nagyrészében a politikai fejlődés balfelé mutat és ezt a fejlődést már nem lehet visszafordítani, a felsőtízezer csak félszívvel áll Németország mellett. A legotrombább önzés alapelve szerint: „ahol jól megy dolgom, ott a hazám", terveket készítettek Berlintől független, de Washingtontól függő nyugatnémet állam megteremtésére ... Ugyanazok az imperialisták, akik a „4

Nagynémetország'' megteremtése és Európának a német finánctőke gyarmatává való átváltoztatása érdekében tevékenykedtek, ma a kisnémet ideológia, a szeparatizmus és a partikularizmus hívei... Inkább egy kis rész-Németország nagy vállalkozói hasznokkal, mint az egységes Németország, amely csökkenti a kizsákmányolók nyereségét — ez ma az áláspootjuk." Ha nincs biztosítva a profitjuk, Németország felfordulhat felőlük. Az imperialista megszállás alatt lévő német területek a reakció zsákutcájába kerültek. Ebből a kiindulásból elemzi Norden könyve végén Dél- és Nyugatnémet-