Századok – 1951
KÖZLEMÉNYEK - Kulcsár Zsuzsanna: Adalékok a Vatikán politikájához az 1929-33-as világgazdasági-válság éveiben 239
246 kulcsár zsuzsánna lési 'konferenciára összeülni, a Vatikán már eleve azt remélte és hirdette, hogy a tanácskozás nem fog eredményre vezetni, nem viszi előbbre a béke megvédésének ügyét. Barcza közlése szerint a bíboros államtitkár: megjegyezte, hogy véleménye szerint a lefegyverzési konferencia úgysem fog semmiféle pozitív eredményre vezetni és így tulajdonképen meglehetősen közömbös, hogy annak elnöke ki lesz."2 1 A lefegyverzési konferencia csak arra volt jó XI. Piusnak, hogy újabb támadást indítson a népek békéjéért küzdő -Szovjetunió ellen. „A bíbornok államtitkár itt rátért Oroszországnak és Törökországnak a fenti tárgyalásokba való bekapcsolódására, s azt fejtegette, hogy nézete szerint Oroszország meghívása igen nagy veszélyt jelent, mert ezzel a meghívással ismét megerősödnek azok a szálak, amelyek a Szovjet-et az európai civilizált államokhoz fűzik."22 Amikor Olaszország gazdasági és politikai érdekből szerződést kötött a Szovjetunióval, a Vatikán, amely különben mindenben egyetértett Mussolinival, a kormány e lépését nem egészen helyeselte és felhívta a figyelmet a Szovjetunióval való kapcsolatban rejlő „nagy veszélyekre". „A bíbornok érti azt, hogy Olaszországnak politikai okokból érdeke volt kapcsolatát a Szovjethez szorosabbra fűzni, mégis attól tart, hogy ez a kapcsolat, bármilyen hasznos is legyen mint eszköz, hatásaiban mégis nagy veszélyeket rejt magában."2 3 A nézeteltérés a pápaság és a fasiszta kormány között azonban egyáltalán nem volt komoly. A Vatikán és Mussolinii között teljes egyetértés uralkodott, a pápa minden erejével támogatta az olasz fasizmus t. Egyes burzsoá történetírók és politikusok azt a látszatot igyekeznek kelteni, mintha a Vatikán a két világháború közötti időszakban a polgári demokrácia híve és a fasiszta rendszer ellenfele lett volna. Ezzel az állítással szemben hadd hivatkozzunk XI. Pius saját kijelentéseire a demokráciáról és a fasiszta diktatúráról, amelyekről az alábbi jelentések számolnak be. „Különösen érdekesek voltak a demokráciára vonatkozó megállapításai, hivatkozott XIII. Leóra, X. Piusra, ez utóbbi a demokrácia szót ki sem mondotta. őszentsége az autoritativ rendszerek mellett nyilatkozott, mert a népek csak akkor boldogok, ha erős kézzel vezetik őket."24 „A Pápa Ő Szentsége hangsúlyozottan az autoritativ kormányrendszer mellett foglalt állást."25 A Quadragesiimo Anno kezdetű enciklikában is elismerőleg nyilatkozik a pápa a jelenlegi olasz rendszer szociális berendezéseiről. A pápa és az olasz fasiszta kormány között fennálló jóviszony és az a támogatás, amelyet a Vatikán Mussolininak nyújtott, minden nyilatkozatinál „ékesebb" bizonyítéka annak, hogy a pápaság a burzsoázia diktatúrájának két formája közül a reakciósabb, agresszívebb mellé állt. A Vatikán a fasiszta kormánynak mind bel-, mind pedig külpolitikáját teljes erejével támogatja. Egész diplomáciai befolyását latbaveti Olaszország nemzetközi helyzetének megszilárdítására és hatalmi isúlyának növelésére, s ievekszik minden módon elősegíteni az olasz-osztrák-magyar szövetség létrejöttét. „Van szerencsém Nagyméltóságod nb. tájékoztatása céljából közölni, hogy a Pápa Őszentsége Gömbös miniszterelnök Or audienciája alkalmával a magyar 21 Küm. Pol. 54 1931. 343. sz. 1931. jan. 24. 22 Ld. u. o. 23 Ld. u. o. 24 Küm. Res. Pol. 1934. (23) 103. sz. 25 Küm. Pol- 54. 1934. 834. sz. 1934. márc. 15.
