Századok – 1951

KÖZLEMÉNYEK - Kulcsár Zsuzsanna: Adalékok a Vatikán politikájához az 1929-33-as világgazdasági-válság éveiben 239

242 kulcsár zsuzsanna Itália feudális uralkodóosztályának, polgárságának és főleg a pápának. Az anyagi haszon mellett a jubileumi év megülése a pápa befolyásának erősítésére és hatalmának demonstrálására is jó eszköznek bizonyult. Először úgy tervezték, hogy csak minden századforduló lesz szentév. Később, éppen a nagy eredmények láttán, mind gyakrabban hirdettek a pápák jubileumi esztendőt. A XV. század végén az egyház feje a század minden 25. évét szentnek nyilvánította. E szabály alapján ünnepelték azóta a jubileumi évet. így 1925-ben is meghirdette a pápa a jubileumot. A válság éveiben az egyházi jövedelem apadása, de még sokkal inkább az osztályharc kiéleződése és a papi befolyás csökkenése miatt a pápa jónak látta új, rendkívüli szentév meghirdetését. „ö Szentsége Karácsony napján a Szent Kollégium előtt mondott beszédében, melyről külön jelentésben voltam bátor Nagyméltóságodnak röviden beszámolni (vide 3/pol. sz. jelentésem), kijelentette, hogy ez évben lévén Krisztus halálának XIX. évszázados évfordulója, ezen évet különösen szándékozik megünnepelni. E célból az 1933. évet £. évi április 2.-ától kezdődőleg egy éven át rendkívüli szent évnek proklamálja... Eltekintve az erkölcsi értéktől a szent évek idegenforgalmi szempontokból nem lekicsinylendő tényezők és a minden spirituális hatalma mellett az élet materiális oldalával is ügyesen számító Vatikán még anyagilag is igen jól jár, mert a világ minden részéből ide sereglő hívek hitben ugyan megerősödve és gyarapodva, de anyagiakban némileg megfogyatkozva hagyják el az örök várost. Csak hozzávetőlegesen több millióra tehető ama összeg, melyet a Vatikán egy ilyen év alatt kegyes adományokból, belépti díjakból, stb. beszed. Ezenkívül Olaszországnak, melynek idegenforgalma a világválság hatásaként az utóbbi években lényegesen megcsappant, is igen nagy anyagi hasznot jelentenek a Rómába sereglő zarándokok tömegei. A gúnyolódásra igen hajlamos római társaságban egészen komolyan beszélik, hogy a közelgő szent év prok.lamálása olasz-szentszéki közös érdekből fakadó megegyezésen alapszik. Az ősszel megnyílt Mostra del Fascismo, mely az olasz államvasutak nagy kedvezményei folytán némi idegenforgalmat teremtett, f. évi áprilisban bezárul, ugyanakkor kezdetét fogja azonban venni az „Anno Santo Straordinario", melynek hasznából nemcsak a Vatikán, de az olasz vasutak és az olasz szállodai ipar és kereskedelem is ki fogják venni a maguk részét. A Vatikánban, hol évszázados gyakorlattal mesterien űzik minden földi jelenség egyházi magyarázatát, nem is titkolják az anno sianto eme anyagilag is jótékony hatását, azt mondva, hogy ily módon az Üdvözítő még most, 1900 évvel halála után is képes a szenvedő és nélkülöző emberiségen segíteni!"" Ebből a jelentésből élesen kidomborodik a vatikáni körök cinizmusa, a hívek tömege iránti megvetése; világot vet arra az üzletbaráti együttműkö-• désre is, amely a pápaság és az olasz fasizmus között fennállott. A követi jelentésből az is kiviláglik, hogy a rendkívüli szentév sikeréhez nem fűztek nagyon vérmes reményeket. „Mindent összevetve azt hiszem, hogy az idei szent év idegenforgalmi szempontból messze alatta fog maradni az 1925 évi szent évnek, de másrészt mégis némileg fel fogja lendíteni a ma már majdnem teljes agóniában lévő olasz idegeniforgalmat és emellett a Vatikánnak csekély áldozatok arán jelentős anyagi hasznot fo£ hajtani, mert az ide sereglő hívek pénzükért csupán erkölcsi ellenértékeket fognak itt kapni. Boldog nagyhatalom, mely megcsappant állampénztári készleteit ily előnyös csereforgalom alapján növelheti!"1

0 Az 1933-as szentév lezárulásakor Barcza jelentése mérleget csinál s újra rámutat a jubileumi esztendő „eléggé magas" anyagi hasznára, továbbá a pápaság és a fasizmus szerves együttműködésére. 9 Küm. Pol. 54. 1933. 138. sz. 1933- jan. 12. 10

Ld. u. o. I