Századok – 1951

KÖZLEMÉNYEK - Nagy Kálmán: Stromfeld Aurél a magyar Vörös Hadsereg vezérkari főnöke 213

226 NAGY KÁLMÁN is a hadseregbe. A hadseregparancsnokságnál megnyilvánuló merész kezdeményezések a lelkes forradalmi csapatokkal együtt bámulatos katonai sikereket eredményeztek és magukkalragadták, hasonló működésre késztették az alparancsnokokat is. A felvonulással együtt kilenc napig (V. 16—24.) tartó hadműveletekből két jellegzetes mozzanat emelkedik ki: 1. Miskolc elfoglalása. május 20—21-én. 2. Az egyesült csehszlovák-román erők ellentámadásának visszaverése május 23—24-én. Ez a két mozzanat szemléltetően érzékelteti a Landler Jenő kiváló vezetése alatt működő 3. hadtest 1. munkáshadosztályának kiváló harci szellemét, elismerésreméltó mozgékonyságát és Stromfeld Aurélnak az egész felvidéki hadjáratra jellemző ötletes, eleven, rugalmas vezetését. Különös méltánylást érdemel az a tény, hogy az 1. hadosztály, bár szervezése még a felvonulás alatt is tovább folyt és teljesen be sem fejeződött, a túlerejű ellenséggel szemben mégis komoly sikereket aratva hajtotta végre és fejezte be nagyjelentőségű harcait. Miskolc elfoglalása napján a hadseregparanosnokság által kiadott 521/1. 1919. sz. sajtójelentés a következőkben foglalta össze az első két nap sikeres harcainak eredményeit és hozta a Tanácsköztársaság dolgozóinak tudomására: „A nagyszerű Landler-hadtestben harcoló csapataink ma a hajnali órákban az ellenség ellenállását megtörték és Miskolcot megszállották. Tegnap a kora reggeli órákban megindított hadműveletek teljes sikerrel jártak és tervszerűleg haladnak tovább. A győzelmes támadásban kiváló budapesti munkásezredeinknek jutott a főszerep, kik parancsnokaink körültekintő vezetése alatt és a tüzérség, páncélvonatok és repülők támogatásával dicséretreméltó lelkesedéssel és proletár öntudattal harcoltak."4

6 A miskolci csata kiemelkedő eseményeit a következőkben foglalhatjuk össze: 1. Miskolc elfoglalásánál: Az ellenség meglepetésszerű, váratlan gyors lerohanása teljesen megzavarta az ellenség rendszeres, nyugodt harchoz való felfejlődését. Tökéletes alkalmazkodás a saját és az ellenséges csapotviezonyokhoz; a hadosztály teljes erejével felfejlődve támadta meg az ellenség aránylag gyenge biztosító részeit. Ennek lélektani oka az volt, hogy a még gyakorlatlan és harcedzetlen, de lelkes, forradalmi lendületű munkáscsapatok harcrendbe felfejlődve, együtt indultak el а támadásba és erejüket felismerve, harci kedvük lendületes tömegerővé változott. A támadás így elsöpörte útjából a gyengébb, előretolt ellenséges részeket és a támadás fokozódó lendülete az ellenséges védelmet — minden elkeseredett ellenállás ellenére is — áttörte. A hadosztály terepszakaszonként megszervezve hajtotta végre támadását és Miskolcot elfoglalva, a várost biztosító következő terepszakaszig, Sajószentpéterig tört előre. A hadosztály támadását a legnagyobb merészséggel hajtotta végre a Hernád völgyében felvonult román-csehszlovák erők arcvonala előtt 2—3 kmrel. Főerejével, 11 zászlóaljjal támadott Miskolc irányába, míg kelet felé, a románok ellen csak a legcsekélyebb biztosításra szorítkozott, mindössze 2 zászlóaljat különített ki. Ezen merész csoportosítás indoka az volt, hogy a vezetés számított arra, hogy a hadosztály Miskolcot kb. 24—48 óra alatt elfoglalja, s ennyi időre becsülte a szövetséges erők együttes ellenakciójának megszervezését is. Ez a számítás bevált és a hadosztályparancsnokság előrelátva az ellenség ellentámadásának valószínű területét és irányát, az ellenintézkedéseket idejében megtette. 46

H.L.M.T, VH. V. 21—V. 25. köteg 201/sajtó sz-