Századok – 1951

KÖZLEMÉNYEK - Nagy Kálmán: Stromfeld Aurél a magyar Vörös Hadsereg vezérkari főnöke 213

216 nagy kálmán visszavonulása miatt az egész erdélyi arcvonal megingott és a hadosztályok a Felső-Tiszától a Marosig terjedő szakaszról nyugat felé hömpölygő, rendezetlen visszavonulásban voltak. Egyes részek a teljes felbomlás állapotát mutatták, összeköttetés, együttműködés, vezetés nem működött. Ügy látszott, hogy már csak órák vagy napok kérdése a teljes összeomlás, A helyzetet súlyosbította az is, hogy a román támadás után a csehszlovák arcvonal is bizonytalanná vált, a csehek is támadásra készültek. , Stromfeld néhány írógéppel, térképpel, egy-két vezérkari tiszttel Szolnokra sietett és másfél órával a hadsoregparancsnokság működésének megkezdése után már leadta az első tájékoztató jelentését a Hadügyi Népbiz- 4 tosságnak.1

0 Huszonnégy óra sem telt el és a több mint 250 km-es arcvonalon a Tiszához szétszórtan, szervezetlenül közeledő csapatok áttekinthetetlen, megfogyatkozott tömegei közt — Debrecent és a székely-különítményt kivéve — Stromfeld erélyesen kezébe vette a vezetést. A Forradalmi Kormányzótanács, a Magyarországi Szocialista Párt, a Budapesti Forradalmi Munkás- és Katonatanács április 19-én felhívással fordult a magyar munkássághoz és parasztsághoz a forradalom megvédésére. „Fegyverkezzetek! A proletárdiktatúra és a Tanácsköztársaság Védelmére!" Igen eredményes toborzó kampány indult meg. Április 20-án hatalmas népgyűléseket tartottak Miskolcon és Diósgyőrött, Győrött, Nagykanizsán, Békéscsabán, Sopronban, Székesfehérvárott, Debrecenben az ország felfegyverzésére, a proletárdiktatúra megvédésére. Üzemi munkászászlóaljak alakultak. A népbiztosok egv része — Rákosi és Szamuelly elvtársakkal az élen — a frontra sietett a védelem megszervezésére, a rend helyreállítására és a proletár harci szellem megteremtésére. A felhívásoknak és a lelkes agitációs munkának igen nagy hatása volt. A munkások ezrével, lelkesen siettek a szabadság vörös zászlója alá. Stromfeld a kommunisták segítségével néhány nap alatt új szellemet ébresztett az 1. hadosztályban, megerősítette a 6. hadosztály törekvését az egységek rendezésére és az arcvonal megszilárdítására, továbbá rendet teremtett — amennyire lehetett — a Püspökladányba érkező 4. hadosztály csapatai között. Az arcvonalat három magasabb egység alkotta: északon az 1. hadosztály és a székely-különítmény, tőle délre a debreceni katonai kerület parancsnokság egységei, majd a 6. hadosztály. (Ld. 7. sz. jegyz.) Stromfeld már az első tájékozódás után azonnal megalkotta tervét, amely abból állt, hogy a visszavonuló hadosztályok arcvonalát megszilárdítja és az ellenséget támadással veti vissza. A Vörös Hadseregparanesnokság hadműveleti naplója így határozta meg Stromfeld elgondolását: „Irányelvek: kisebb különítményekkel az érintkezést az ellenséggel fenntartani, a többi erőt megfelelően csoportosítani, összevonni. Az előnyomuló ellenséget támadólag visszaverni."1

1 Jellemző Stromfeld helyes vezetésére, hogy az arcvonalak megszilárdítása céljából nem a visszavonulás beszüntetését rendelte el, hanem támadás megindítását. Azzal az elhatározással, hogy a Keleti Hadsereg arcvonalának közepe mögött a 4. hadosztálynál, északon pedig az 1. hadosztály körletében nagyobb erőket gyűjt össze, kibontakozik egy nagyszabású ellentámadás tervének a képe: ellentámadás a balszárnyon és a középen a román erők ellen. Stromfeld a Keleti Hadseregparanesnokság 421/1. hdm—1919. sz. első intézkedésében a következőképpen határozta meg az alárendelt egységek feladatait és azok végrehajtási elveit: „6. hadosztály: a Maros-vonal megfigyelése a Tiszába való bcömléstől Aradig, — valamint Arad és a Sebes-Körös között az ellenség előnyomulásának feltartóztatása, 10

H L.MT. VH. ir. Id. köteg 9. fsz, 11

H.L.M.T. VH. ir. Hdm. Napló IV. 21—30. 2.