Századok – 1951

KÖZLEMÉNYEK - Kovács Endre: Mickiewicz és a magyar szabadságharc 197

210 kovács endre fog foglalkozni. A rendőrség ezzel sem érte be. Ennek ellenére Mickiewicznek ezután megjelent írásaiban is szoros összefüggésben állnak a kül- és a belpolitikai kérdések. „A külföldről jövő hírek, a magyar események hírei is Franciaország belső ügyeivé válnak", állapítja meg szeptember 1-i cikkében. A párizsi börzét erősen érdeklik a Pétervárott, Londonban, Rómában, Komáromban lejátszódó események. A kül- és belpolitikai összefüggéseket tehát nem a szerkesztő állítja fel, ezek objektíven megvannak. Szeptember 2-án már a magyar és az olasz forradalom süllyedésének mérlegét vonja meg Mickiewicz: „Ha Olaszország vagy Magyarország csak néhány család vagy valamely politikai párt érdekében harcolnának, a háborút befejezettnek lehetne tekinteni. De ezek az országok a nemzetek érdekében harcoltak. Az ilyen harcot pedig nem dönti el egy szabályszerű ütközet vagy támadás. A magyar nemzet szelleme átéli a vereséget. Több mint fél évszázada hirdetik, hogy Lengyelország hivatalosan nem létezik. És mégis ott voltak a lengyelek Lonatnál, Kápolnánál és Szebennél. A háború, melyet nem szűnnek meg folytatni Lengyelországgal, arra indít bennünket, hogy higyjünk benne: még hosszú ideig fog tartani a háború, melyet tovább kell folytatnunk Olasz- és Magyarországgal együtt."1

9 A cikk azt az álláspontot fejti ki, hogy a szabadságharcok előidézője Olaszországban és Magyarországon is a nemzeti gondolat volt. Olaszországban ,az egyes fejedelemségeket az a vágy hatotta át, hogy egy birodalomban egyesüljenek. A pápa, a monarchia és a régi arisztokrácia bűne az, hogy nem tudták megérteni e nemzeti gondolatot, mely egységes államot is jelent. Az „egységes nemzet", a „nemzet, mint nagy család" mickiewiczi szemlélete nem engedi meg, hogy a kétségtelenül meglevő nemzeti indítékok mellett a költő észrevegye a magyar szabadságharc és általában az 1848-as, 1849-es szabadságmozgalmak szociális tartalmát. Mickiewicz szemében a nemzeti egységesülésre, a nemzeti államra való törekvés kizárólagos jellemzője ezeknek a mozgalmaknak s ha az uralkodók elég megértést tanúsítanának a nemzeti eszme iránt, semmi baj nem volna. Egy ilyen uralkodót az olaszok „minden lehető címmel felruháznának" és a magyarok is odaadnák Szent István koronáját az „uralkodó családok bármelyik hercegének, ha ennek volna bátorsága magáévá tenni a magyar ügyet". E furcsa konklúzió visszamutat Mickiewicz idealisztikus gondolkodására. A nemzeti öntudatosodás ösztönző rúgóit, a társadalmi osztályok szerepét a nemzeti mozgalmak körül nemi kutatja. 1849 őszén Mickiewicz jól látta Európa reakciós erőinek azt az új csoportosulását, amely a régi Szent Szövetség munkáját volt hivatva folytatni. Míg azonban a Szent Szövetséget azért hozták létre, hogy gátat vessen a francia forradalmi szellem fejlődésének, az új szövetkezés az ébredező nemzetiségek ellen irányul. „A poroszok Németország nevében ígérik Ausztriának, hogy együttműködnek vele a magyarok, szlávok és olaszok ellen. Ausztria, mely visszaszerezte hódításait, a német uralkodók megegyezéséig készenlétben fogja tartani a magyar, szláv és olasz ezredeit. Ami Oroszországot illeti, ez nem fél a nemzetiségi harcoktól, őrködni fog azon, amit most a diplomáciában Európa erkölcsi érdekeinek neveznek."2

0 Szeptember 5-én megjelent „Nemzetközi testvériség" c. cikkében ismét azt a gondolatot fejti ki, hogy az európai nemzetek egy nagy család tagjai; ugyanúgy, ahogy a reakció is szoros közösséget alkot. A nemzetek ügye minden egyes ember ügyévé lett. „Az osztrák és a magyar, az orosz és a lengyei ügy egyaránt felháborít mindenkit", írja. A francia kormány vezetőihez fordul, mert ez a népet erkölcsössé akarja tenni. 19

U. o. 1849 szept. 2. 29

U .о. 1849. ezept.