Századok – 1951
TANULMÁNYOK - Esze Tamás: II. Rákóczi Ferenc tiszántúli hadjárata 30
116 ESZiE TAMÁS a város megvétele után határozta volna el magát a kuruc felkelés főhadiszállásának: Tokajhoz való áthelyezésére, de az Emlékiratok időrendje itt is hibás. Szeptember 27-én már arról értesíti Rápolti Nagy Pál károlyi és Szabó László kállai kapitányt, hogy elhagyja a Tiszántúlt és Sennyey István generálist rendelte feléjük.50 3 A távozás gondolata már megérlelődött lelkében, elhatározásához a döntő lökést mégis Bercsényi levele adta meg: tanácsolta és sürgette, hogy gyalogságával szálljon Tokaj alá a vár ostromára. „Érveit én is sürgetőknek találtam — mondja a fejedelem — nem ugyan az ostromra vonatkozóan, hanem azért, mert a tizenhárom megye közepéről jobban irányíthatom a háború ügyeit". E mondatából is a szabadságharc vezérének öntudata tűnik elő: midőn д felkelés súlypontja már a Felvidékre tolódott át, nem tartózkodhatik az eseményektől távol egy olyan vár alatt, amelynek ekkor már csak provinciális jelentősége volt. Büszkén és a jövendő reménységével tekintett vissza tiszántúli hadjáratára XIV. Lajos királyhoz írt levelében:50 4 „Ügyemnek igazságos volta szerencsét adott nekem. Reményeim!, melyek egykoron száműzetésem sainyarúságának lenyhítésére Szolgáltak, teljesedésnek inídultak. Tetszett Istennek fegyvereimet megáldani: az országot egész a Dunáig magamhoz fűztem. Három ízben megvertem а rácokat, egy ízben az erdélyieket. Elfoglaltam Kállót, Károlyt, Somlyót, Nagybányát, Husztot. Körültáboriottam Szatmárt, Munkácsot, Ungvári, Nagyváradot és Tokajt. Szándékom, hazám teljes boldogságát megszerezni." Szeptember 29-én a hadseregnek és a vármegyéknek szóló kiáltványában'0 5 tudatta, hogy Sennyey Istvánt „a maga képében" hagyta Szatmár alatt. „Minthogy magunknak a nemes ország szorgos és kívántató szolgálattyának folytatására szükségesképpen a Tiszán által kell mennünk, magunk képünkben hadjuk Zsennyei István uramat, mint tőlünk Magyarország Tiszán innen való részének igazgatására állíttatott generálisunkat. Parancsollyuk azért minden felső, közép, alsó renden lévő tiszt híveinknek s hadainknak, egyéb lakos vármegyebéli, várbéli, városi, falusi híveinknek, valamiket a haza szolgálattyára kívántató dolgokban parancsol, mindenekben hozzánk s édes hazáj okhoz v,aló hitek s kötelességek szerint szavát fogadni és kiadott parancsolatit kész engedelmességgel véghez vinni el ne mulassák." A hadak, a vármegyék és a fiskalitások mind a fejedelem nevében és hatalmával intézkedő generálisra (hallgassanak. A felszabadított országrész tehát katonai igazgatás alá került, s nem is történhetett másképpen. Gyakorlatilag, ha jogilag nem is, interregnum állott elő, s az ország rendjéről nem gondoskodhatott más, csak az, aki kezében tartotta a tényleges hatalmat: a fejedelem, s megbízottai. A jog forrása és a végrehajtó-hatalom birtokosa Rákóczi volt. Egy kancelláriai kiadványból, mely a szatmári táboron, október 7-én, kelt és a Bemáth-» testvérek között keletkezett birtokjogi vitát dönti el,306 megtudjuk, hogy még magánjogi kérdésekben is a fejedelem szava volt .az irányadó: „Parancsollyuk minden rendbeli híveinknek, valakik hűségünk alatt vannak, hogy említett hívünket az megemlített jószág birodalmában semmi szín alatt háborgatni életek elvesztése alatt meg ne merészellyék. A jobbágyok pediglen, azok, akik Bernáth Máriának jutottak nyíl szerint, nem mást, hanem említett Verebélyi Péter hívünket .és házastársát urallyák és szolgállyák." Érdekes Studium volna nyomon kísérni, hogy az itt vázolt szükségálUapotból miként alakult ki fokozatosan а kuruc-Magyarország igazgatása és jogszolgáltatása. ' 803 Mémoires, V. 79—80. - AR I. о. I. köt 128. 304 A szatmári táborból szept. 22-én. (Fiedler, II. 437^438.) 805 A pátens eredeti példánya: O. L. Lymbus. Ser. I. fasc. 67. 808 U. o. aláírás nélkül.
