Századok – 1950
Tanulmányok - Réti László: A Bethlen-Peyer paktum. 37
«74 BÉTI LÁSZLÓ Tisztelt kongresszusi küldöttek! Hozzátok fordulunk!... Számoljatok le azokkal, akik elárulták a földműves proletárságot és az egész munkásságot. Ki kell zárni a paktum aláíróit, és a demokráciát, a tagok uralmát kell bevezetni a pártba! Tisztelt elvtársak! Nagyon kérünk, hogy ekként döntsetek! Mert ha a kongresszus nem ad nekünk igazat és nem buktatja meg azokat, akik mindenképpen megakadályozzák a fÖldmunkásszervezést és az osztályharcot — akkor mi fogjuk tudni, mit tegyünk! Akkor bizony mi egy percig sem maradunk többé a szociáldemokrata pártban. És biztos, hogy sokan lesznek úgy, mint mi!"11 0 A gvömrőiek tehát még a szociáldemokrata pártkongresszushoz folyamodtak, de már maguk sem bíztak ebben a szervben, ebben a pártban. Hasonló képet mutat a szolnoki pártszervezet tagjai által kiadott és ugyancsak a pártkongresszus küldötteihez címzett röplap: ,,Sokáig vártuk, hogy a párt harcot indítson л város és a falu munkásainak elnyomatása és kizsákmányolása ellen. Ezt vártuk még ak tor is, amikor három évi titkolódzás és hazudozás után nyilvánosságra jutott a jól ismert paktum. Sokáig figyeltünk Budapest felé és vártuk, hogy történjen valami. A bécsi tanácskozás után azt reméltük, hogy a párt hallgatni fog a nemzetközi munkásság szavára... Mit látunk azonban?!"1" Ezután elmondják, hogy pártszervezetük két vezetőjét, sok sikeres bérharc szervezőjét, le kellett váltaniok — a központ utasítására — addig viselt funkcióiból, csupán azért, mert kritizálták a központ utasításait. Erre a központ ennek a két becsületes, osztályharcos földmunkásnak a kizárását követelte a szolnoki szervezettől. „Hát ezt már soknak tartjuk. Elvtársak! A rendőri üldözés nem újság a szolnoki munkásság előtt. Saját pártvezetőségünktől azonban nem engedjük üldöztetni magunkat!"11 3 És zárójelben elmondják, hogy amikor a pártközpont kiküldöttje Szolnokon járt és követelte a két elvtárs kizárását, akkor — furcsa módon — „pár napra rá a rendőrség letartóztatta a két elvtársat és minden ok nélkül több napig fogva tartotta őket".11 3 Mindezen körülmények alapján többek között a következő követelések megvalósítására szólítják fel a kongresszust: „Gyökeres változtatásokat kell végrehajtanunk pártunkban és teljesen meg kell változtatni a párt mostani politikáját. Ki kell közösíteni sorainkból a paktum aláíróit és azokat, akik a gyalázatos tettről tudtak cs aljasul hazudva eltitkolták." .. „Harcolnunk kell a politikai üldöztetések ellen... De harcolnunk kell az ellen se, hogy a Népszava és a központiak egyre dcnunciáljanak munkásokat, ha eltérőek a véleményeik!"1 1 ® Az 1925-ös karácsonyi szociáldemokrata pártkongresszus azonban a dolog természeténél fogva nem elégíthette ki ezeket a kívánságokat. Ez a kongreszszus a megfogyatkozott, az osztályharcos munkásságtól „megtisztított' és elhagyott szociáldemokrata pártban Peyerék „teljes diadalát" „biztosította". Az igazi ellenzék hangja már szinte el sem juthatott a kongresszusra A jól kiválogatott és megfélemlített küldöttek „tudomásul vették a pártvezetőség jelentését" és elítélték az MSzMP-t, mint az egység megbontóját. A szociáldemokrata pártban bentmaradt úgynevezett ellenzékiek, a Kiss Jenők és Halász Alfrédek maguk tiltakoztak legjobban az ellenzékiség „vádja" ellen és vallottak örök hűséget a peyeri szociáldemokráciának. 110 A gyömrői szociáldemokrata pártszervezet „A Pártkongresszushoz!'' c. röpirata. Munkásmozg. Intézet, Archívum, А. XVII. 3/1925/11. Eredeti nyomtatvány. 111 A szolnoki szociáldemokrata pártellenzék a „Pártkongresszus küldötteihez!" c. röpirata. Munkásmozg. Intézet, Archívum, А. XVII. 3/1925/10. Eredeti nyomtatvány. U. o. 118 U. o. U. o. "« U. o.
