Századok – 1950

Tanulmányok - Réti László: A Bethlen-Peyer paktum. 37

«2 BÉTI LÁSZLÓ „Győri beszámoló. A napokban Farkas István tartott beszámolót a győri szociáldemokrata pártszerve­zetben. A pártnak Bethlennel kötött paktumát ismertette. Mindenáron azt akarta bizo­nyítani, hogy Bethlen becsületes ember és hogy a pártnak semmi oka nincs rá, hogy ígéreteiben eleve kételkedjek. Megállapította továbbá, hogy a munkásság hajlandó min­den áldozatot meghozni, ha a haza érdekéről van szó. Beszédében azt hazudta, hogy 1200 internáltat már szabadon bocsátottak, de később a munkások felszólalásainak hatása alatt ezt a számot lealkudta 103-ra. A felszólaló munkások nagyon heves támadásokban részesítették az előadót. Egy öreg munkás szenvedélyes élességgel támadta Farkast és a szociáldemokrata pártvezető­séget, a paktum megkötését aljasságnak nevezte. Szembeszállt Farkassal és a szociál­demokrata párttal a paktumban foglalt azon ígéret miatt, hogy a párt fel fogja használni nemzetközi összeköttetéseit az „ország érdekében". Kijelentette, hogy ezzel az Ígéretével a szociáldemokrata párt az ellenforradalomnak és a kapitalizmusnak teljesít szolgálatot és elárulja a munkásság érdekeit. A gyűlés hangulata izgatott volt és ellenzéki. Farkas István igen rosszul érezte, magát a forradalmi győri proletariátus számonkérései közben "7 1 A paktum szövegét a kommunisták sem ismerték. Mégis, a Párt magyar­országi illegális lapja, a „Kommün", már 1922-ben, egész sor kérdésben helye­sen mutatott rá a sorozatos és tervszerű árulásokra, amelyeknek elvi alap­ját és összefoglalását éppen a paktum adta. így az első szociáldemokrata parlamenti frakció bemutatkozásakor találóan írta a „Kommün" „Megkez­dődött a vetkőzés" című cikkében: „A szociáldemokraták „elvi deklarációt" tettek a nemzetgyűlésen. Ezt a deklará­ciót legtalálóbban azokkal a megjegyzésekkel jellemezhetjük, melyek a kormány olda­láról hangzottak el: „Valóban hazafias beszéd", „igaz", „úgy van", hallatszott minden­felől, de különösen a kormánypárt padsoraiból, a deklarációt felolvasó Peidl felé .." „A szociáldemokraták első parlamenti bemutatkozása nem hozott semmi kézzelfog­ható eredményt a magyar munkásságnak. Ebben csak az a vigasztaló, hogy a magyar munkásság öntudatos része nem is várt tőlük semmit, tehát nem csalatkozott. A másik rész, a még hívő és többé-kevésbbé öntudatlan, egyideig talán remélni fog, de remé­nyei egytől-egyig meg fognak hiúsulni annál inkább, minél többet fog látni a szociál­demokraták parlamenti működéséből. A szociáldemokraták parlamenti frakciója föllépett a nemzetgyűlés színpadára s nyílt színen kezdte meg a vetkőzést. Megtagadta a prole­tariátus múltját, hogy együtt működhessék a burzsoáziával. — Nem lehet egyszerre szolgálni a burzsoáziát és a proletariátust. A burzsoáziával való kibékülés ára a pro­letariátus elárulása."72 Ugyanígy helyesen értékelte a „Kommün" a szociáldemokraták magatar­tását a mezőgazdasági dolgozókkal szemben, annak ellenére, hogy nem ismerte a paktumban vállalt kötelezettséget a földmunkásság kiszolgálta­tására: „Szeder Ferenc július 18-i parlamenti felszólalása hűen kapcsolódik a szociál­demokraták eddigi politikai harcaiba. Ahogy a szociáldemokrata párt 3 esztendős poli­tikai szereplése a munkásosztály látható pártjának, a szociáldemokráciának a marxista vonaltól való teljes visszavonulását jelenti, úgy visszavonulás a földmunkás-szövetség parlamenti képviselőjének, Szeder Ferencnek a felszólalása is. Nemcsak a forradalmi­ság és osztályharc kérdéseiben, hanem az osztály és társadalmi erőviszonyok megítélé­sében is elvetették a marxista hagyatékot." „Siralmas dolog, hogy a mezőgazdasági proletárság dunamenti képviselőjének nincs sürgősebb követelni valója, mint az ezerkibúvós Rubinek-féle földbirtokreform végre­hajtása és megsemmisítően siralmas, hogy ezt a fattyúgondolatot földmunkás-képviselő az irredenta kurzus fájába oltja. Becsületes földbirtokpolitika nélkül az irredenta gon­dolat is csenevész", hördül fel a nemzeti alapra helyezkedett képviselő úr, aki igazán méltóan képviseli azt a bárgyúságot és árulást, amelyet vezértársai is képviselnek. A tízezrével kenyértelenül maradt mezőgazdasági szegénységnek a kurzus becsületes 71 Vörös Ojság, Bécs, 1922 jan. 25. " Kommün, 1922 júl. 5.

Next

/
Thumbnails
Contents