Századok – 1950

Tanulmányok - Kovács Endre: Bem József és a magyar szabadságharc. 1

BEM JÓZSEF ÉS A MAGYAR SZABADSÁGHARC 7 * cári udvarral való alkudozások terére vigyék át. Bem élesen ellenállott ennek я defetista hangulatnak. A moldini haditanácsban, ahol a hadsereg fővezérségét kellett megállapítani, Rybinski után ő kapta a legtöbb szavazatot. A szeptember 23-i slupniai fegyverletétel idején öt tábornoktársával együtt a leghatározottabban ellenzi a kapitulációt, majd amikor a lengyel hadsereg szétesése közvetlenül fenyeget, mindent elkövet arra, hogy a hadsereget a katonai formációk megőrzésével lehessen külföldre vinni s ott újból ütőképes erővé szervezhèsse. Nem hajlandó elhinni, hogy a fölkelés katonai leverésével valóban vége volna a lengyel nemzet szabadságküzdelmeinek. A kilátásba helyezett amnesztia elfogadása ellen nyilatkozik; célja az, hogy a megvert sereget Franciaországba vigye s újjászervezze. A franciaországi emigrációban nem képes kívül maradn' azoknak a politikai és személyi súrlódásoknak a körén, amelyeik a lengyel emigránsok életét jellemzik. A nyugatra emigráló lengyel nemesség egy része magával vitte a novemberi fölkelés kudarcának tapasztalatait s az emigrációban kinyílt a szeme, észrevette a fölkelés kudarcának közvetlen okait, észrevette — többek között — a parasztkérdés döntő fontosságát.5 De volt a lengyel nemességnek egy másik része, amely a fölkelés elbukásából semmit sem tanult, amely híven megőrizte régi gondolkodását. És ahogy az emigránsok hatalmas áradata elözönli Franciaországot, úgy mélyül a két politikai tábor közti ellentét. A lengyel emigráció élete nemcsak a régi dicsőség emlékein való mélázás és a megnehezült élet nyomorult vegetációja közepette telik el, hanem a nemzeti szabadság gondolata körüli .aktív harcokban is. E harc a lengyel társadalom életében első alkalommal folyik politikai pártok formájában. A lengyel demokratikus gondolat a czartoryskizmu&sal és a novemberi fölkelés vezető embereivel folytatott mindennapi harcokban alakult ki. A lengyel emigráció belső harcában rendkívül élésen került egymással ßzembe a demokratikus és a reakciós arisztokrata tábor. A demokratikus eszméket képviselő lengyel kisnemesek politikai tömörülése, a Towárzystwo Demokratyczne 1832-től egyesíti magában mindazokat a valóban demokratikus erőket, amelyek az alapvető feladatot a néppel való kapcsolat megteremtésében s a parasztkérdés megoldásában látják. A társaság 1836-ban kiadott híres manifesztuma elsőízben ad határozott hangot annak a felismerésnek, hogy a lengyel fölkelések kudarcáért -elsősorban a nemesség felelős; az 1830-;'s fölkelés legfőbb hibája az, hogy nem volt demokratikus^. A Lelewel-vezette demokratikus' tábor ünnepélyesen hirdeti, hogy a parasztot szabaddá kell tenni, véget kell vetni a jobbágyi függés állapotának. A kontinensen kétségtelenül ez volt a leghaladóbb lengyel emigrációs csoport.8 Az emigráció adott feltételei között igyekezett kapcsolatot teremteni a francia társadalom haladó erőivel és a lengyel hadsereg népi erőkkel való felfrissítése lebegett vezetőinek szeme előtt. Bemet — kinek legfőbb célja az volt, hogy honfitársait minél hamarabb erős katonai kötelékekben vezesse vissza hazájuk felszabadítására, s aki alig várta a pillanatot, hogy igazi katonához illően újból a csatatereken mutassa meg, hogy nemcsak beszélni, hanem cselekedni is tud a hazáért — lázas munkaszeretete, segíteni akarása sodorja összeütközésbe a Lelewel-féle komité tagjaival, az emigráció demokratikus táborával. 1833-bain a franciaországi lengyel emigráció tagjaiból légiót akart szervezni Don Pedro trónkövetelő meg-5 A franciaországi lengyel emigráció politikai harcaira és a parasztság problémájához való viszonyára vonatkozólag lásd J. Miller tanulmányát: Kresztyanszki voprosz V programé polszkovo demokratyicseszkovo obsesesztva. Voproszi Isztorii 1948. 9. sz. • Volt a lengyel emigrációnak egy ennél forradalmibb szárnya is, az Angliában miiködő Lud Polski szervezet.