Századok – 1950
Tanulmányok - Réti László: A Bethlen-Peyer paktum. 37
44 RÉTI I.ASZLÓ Egyeztető Bizottság sürgős felállítását, 6. az Országos Földművesszövetséggel való kapcsolat megteremtését."1 3 . A megbeszélés kezdetén, a tárgyalásról felvett hiteles jegyzőkönyv szerint Miákits „Kifejezést ad annak, hogy a szociáldemokratáknak legfőbb törekvésük ezidőszerint az, hogy az ország konszolidációjába bekapcsolódjanak és a gazdasági fellendülést elősegítsék. Előadja, hogy a Kormányzó Or Ö Főméltóságának a tárgyalást megelőzően néhány nappal előbb bejelentették, hogy aktív politikai szerepet ezidőszerint nem akarnak vállalni, sem a kormányzatban való részvétel, sem a parlamenti képviseltetés formájában, amiből folyik, hogy a bekövetkezendő tiszántúli választásokon jelölteket nem állítanak. A sztrájkok elkerülése céljából, amelyek az ország szomorú helyzetében végzetessé válnának s a teljes gazdasági krízist idéznék elő, pártja nevében kívánja a legsürgősebben az Országos Bér- és Egyeztető Bizottság felállítását, amely hivatva lesz a munkás és munkaadó közt bér és egyéb differenciákat csetről-esetre a felekre nézve kötelezőleg rendezni."14 Preusz pedig ugyancsak Miákits látogatására utalva felszólalásában „Rámutat arra, hogy a Főkormányzó Ür Ő Főméltóságának a párt bejelentette, hogy 1. az integritás alapján áll, t 2. a bolsevista törekvéseket minden erejével elfojtja, 3. felveszi a munkát és biztosítja a munkafegyelmet. Ezek alapján keresi a megértés lehetőségét, amely ha fixirozva lesz, megfelelő módon kell, hogy a munkásosztály tudomására juttassák."1 5 Látjuk tehát, hogy a szociáldemokrata megbízottak itt is mindenekelőtt az ellenforradalmi rendszerbe való beilleszkedési készségüket hangsúlyozták. „Legfőbb törekvésük, hogy a konszolidációba belkapcsolódjanak" és hogy „biztosítsák a munkafegyelmet". Ennél többet Horthyék sem kívánhattak. Mit kérdek ezzel szemben a szociáldemokraták? „Követelték" a „közszabadságok biztosítását és a politikai üldözések megszüntetését". De hogy ez mennyire csak frázis és nem komoly törekvés volt részükről, azt mi sem bizonyítja jobban, mint Miákits felszólalása, melyben „kéri a politikai üldözések megszüntetését az egész vonalon, azzal, hogy a büntetőjogilag felelősségre vonancókkal szemben pártja példás büntetések alkalmazását tartja szükségesnek."1 * Mit jelentett ez? Szűnjön meg az internálás, engedjék ki azokat a szociáldemokratákat, akik többségükben következetesen szabotálták a Tanácsköztársaság munkáját és csak a zavaros viszonyok következtében kerültek a táborokba. — viszont a becsületes, harcos forradalmárok ezreit adják át az ellenforradalmi bíróságoknak, hogy azok „példás büntetést" alkalmazhassanak. így — gondolták — a kecske is jóllakik, a káposzta is megmarad. A külföld felé megszüntetik a hírhedt internáló táborokat, a véletlenül odakerült néhány szociáldemokrata barátjuk kiszabadul, az igazi harcosok, a munkásosztály érdekeinek hűséges képviselői pedig átvándorolnak az internáló táborokból a börtönökbe. De a szociáldemokrata vezérek nemcsak a múlt forradalmi harcosaira gondoltak. Az ellenforradalmi rendszer konszolidációja érdekében el kellett fojtani a munkásosztály várható jövőbeli harcait 13 Jegyzőkönyv a Keresztény Országos Kisgazda és Földművespárt elnökének a Magyarországi Szociáldemokrata Párt megbízottaival 1920 március 16-án a földművelésügyi miniszter hivatalos helyiségében folytatott tárgyalásáról. Munkásmozg. Intézet. Archívum, A. XVII. 1/1920/20. Ered. okm. 14 U. o. 15 U. o. !e U. o.
