Századok – 1950

Krónika 462

464 KRÓNIKA Előadásaink kimagasló eseménye volt a Társulat díszelnökének, Révai József népművelési miniszternek Andics Erzsébet előadásánál elhangzott elnöki zárószava. Révai József a Történelmi Társulat eddigi munkájával, s a történetírás jövő feladatainak kérdésével kapcsolatban adott történészeinknek nagyjelentőségű útmutatást. • „Helyes és üdvözlendő — mondotta Révai József —, hogy a Történelmi Társulat egyre inkább foglalkozik a magyar munkásmozgalom kérdéseivel. A Horthy-korszak történetírásának főbűne az, hogy a magyar munkásmozgalomnak és különösképpen az 1919-es proletárforradalomnak történetét úgy igyekezett feltüntetni, mint aminek nincs köze a magyar történelemhez. Ûj magyar történetírásunk még nem eléggé küzdötte le ezt a reakciós örökséget. Üj történetírásunk eddig inkább az 1848—49-es forradalom felé fordult, ami helyes volt, összefüggött népi demokráciánk fejlődésével. Persze továbbra is fontos 1848—49 igaz történetének, sőt a magyar középkor és újkor igazi történetének felderítése is. De a jelen szempontjából fontosabb teendő a szocializmust építő népi demokrácia előtörténetének felkutatása." Andics Erzsébet előadásában éppen azt emelte ki Révai József hogy bebizonyította: a Szociáldemokrata Párt az első világháború idején nern különbözött azoktól a szociáldemokrata pártoktól, amelyeket Lenin szociálsoviniszta pártoknak nevezett. Elengedhetetlen feladata a magyar történészeknek, hogy eloszlassanak egész csomó legendát, amelyek az első világháború idején és az azt követő évtizedekben voltak forgalomban és részben hatnak ma is. „Az imperialista háború ellen fellépő baloldalnak az első világháború ideje alatt lényegében három áramlata volt: a régi Szociáldemokrata Párton belül kialakult baloldal, a Szabó Ervin ideológiai hatása alatt kialakult antimilitarista csoport és a Szovjetunióból, az orosz forradalomból hazatért hadifoglyok csoportja. Ez a három áramlat képezte alapját az 1918 novemberében megalakult Kommunista Pártnak. Feladatunk az. hogy a Kommunista Párt előtörténetét úgy írjuk meg, hogy ne csupán a kommunisták számára tegyük tudatossá a Párt fejlődésének kérdéseit, hanem az egész magyar dolgozó nép számára tegyük tudatossá: а Magyar Kommunista Párt történelmi, nemzeti párt. Fennáll az a veszély, hogy a munkásmozgalom problémáit túl szűken kezeljük, nem világttjuk meg összefüggéseit nemzeti fejlődésünk egészével. Az új magyar történetírásnak kötelessége, hogy megrajzolja a baloldali áramlatok vezető egyéniségeinek képét, hogy azt ifjúságunk is megismerje." Befejezésül Révai József hangsúlyozta az előadásnak azt az érdemét, hogy kiemelte az orosz Október döníő hatását a háború alatti magyar forradalmi munkásmozgalomra. „A Szovjetunió felszabadító szerepe a mi népünkkel és hazánkkal kapcsolatban nem 1945-tel, hanem 1917 októberében kezdődött. Az is felszabadítás volt, hogy az Októberi Forradalom eszméi a magyar munkásosztály egyre nagyobb tömegeit szabadították fel а szociáldemokrata opportunizmus befolyása alól." Révai József szavai irányt mutálnák a Társulatnak, az egész történész frontnak: hogyan folytassa a tudományos kutatásokat, hogyan terjessze azok eredményeit. Elnökünk, Andics Erzsébet már említett előadása: „A magyar munkásmozgalom az első világháború idején" cikk formában, jelentős új okmányanyaggal kibővítve megjelent a Századok előző számában. A hozzászólók közül Czóbel Ernő kifejtette, hogy a munkásosztály szervezettségénél, lendületénél fogva kész volt a közeledő forradalom vezető erejévé válni, — de politikailag, ideológiailag nem készülhetett fel rá, mert a Szociáldemokrata Párt nem erősítője, hanem leszerelője volt az erősödő forradalmi mozgalomnak. Hevesi Gyula a magyar párttörténet eddig kevéssé megvilágított kérdéseiről beszélt: ismertette a Párt első Központi Bizottsága tagjainak elfogatása és a proletárdiktatúra kikiáltása közötti idő eseményeit. Haász Árpád az első világháború ellenes mozgalom keletkezéséről és fejlődéséről beszélt. Tavaszi előadássorozatunkban Nemes Dezső „A magyar munkásmozgalom kialakulása (1848—90)" címmel a munkásosztálynak a 48-as forradalomban betöltött szerepével, továbbá az Általános Munkásegylet 1868—72. évi történetével foglalkozott. A Munkásegylet, különösen a Párizsi Kommün idején jelentős tevékenységet fejtett ki. Bár vezetésében túlsúlyban volt я lasalleánus irányzat, de nem hiányzott az internacionalista befolvás sem. Az Egyleten belül működött а I. Internacionálé szekciója Farkas Károly vasmunkás vezetésével, aki a hágai kongresszuson is résztvett. A Munkásegylet szoros kapcsolatban volt az akkor alakult öt nesti szakegylettel, melyek tevékenységét vezette. Különösen jelentős volt a Párizsi Kommün hatására kibontakozó pesti sztrájkmozgalom, melynek során 1871 május elsején 3000 munkás tüntetett a fővárosban. A Munkásegylet volt az első harci szervezet Magyarországon,