Századok – 1950

Szemle - R. Palme Dutt: A Brit Birodalom válsága (ism. Incze Miklós) 450

454 SZEMLE magukról az imperialista igát, saját kezükbe veszik majd saját ügyeik intézését. Ehhez az első döntő lépés a politikai függetlenség kivívása. Emellett a feltétel mellett mód nyílik majd a kölcsönösen előnyös gazdasági kapcsolatok kialakítására és kiszélesítésére. A szabadságukért küzdő gyarmati népek ma a demokratikus antiimperialista tábor első soraiban harcolnak. A nemzeti felszabadító mozgalmakat ma már nem a gyarmati burzsoázia vezeti: széles néptömegek jönnek egyre inkább mozgásba, a proletariátus és a kommunista pártok közvetlen vezetésével. Ugyanakkor az imperialisták a gyarmati nagyburzsoáziát szövetségesnek akarják megnyerni. Az új körülményekből új feladatok fakadnak: „Az olyan országokban, mint India, ahol a nemzeti felszabadító mozgalmak az imperializmussal szövetkező ellenforradalmi nagyburzsoázia árulása ideiglenesen megzavarta, a felszabadító mozgalomnak át kell csoportosítania erőit. Az ipari munkásosztálynak, a kommunista párt vezetése alatt, a nép legszélesebb rétegeit átfogó demokratikus, imperialistacllenes frontban egyesítve tovább kell haladnia... Azokban a kevésbbé fejlett országokban, ahol a gyarmati burzsoázia meg gyengébb és ahol még nem léte/.nek kommunista pártok, a mozgalom fejlődési foka és feladata szükségszerűleg más. Ezekben az országokban ... a szakszervezeti mozgalom gyors fejlődése következtében a politikai és nemzeti mozgalmak különböző formáinak növekedésével már kibontakozik a munkásosztály vezető szerepe... Számos területen már érlelődnek a kommunista párt megalakulásának előfeltételei." (226—27. o.) Az angol proletariátus és a haladó rétegek számára mindez fokozott felelősséget jelent és élére állítja a kérdést: tevékenyen résztvesznek-e a gyarmati népek imperialistaellcnes nemzeti felszabadító harcában. P. D. könyve is elsősorban ezt a célt szolgálja. Ennek elérésére — mint könyvében megállapítja —: fel kell ébresztenünk a munkásosztályt és a demokratikus közvéleményt Angliában az imperializmus valóságára és az imperializmus válságára. Le kell lepleznünk az imperializmus végéről' szóló meséket. Ojjá kell élesztenünk a munkásmozgalom imperialistaellenes hagyományait. Tudatosítanunk kell a tömegekben azt a tényt, hogy az imperialista politika Anglia válságának gyökere, a gazdasági haladásnak és a szocializmus gyökeimének fő akadálya és mozgósítanunk kell a népet ennek a politikának a döntő megváltoztatására." (229. o.) Azonban Anglia felszabadítása is napirenden van. Ennek következményeit P. D. abból kiindulva vonja le, hogy Anglia válsága birodalmi válság. Rámutat arra, hogy az „elgondolásaiban, érdekeiben és összeköttetéseiben teljességgel kozmopolita" angol imperialista fináncburzsoázia kétségbeesetten kapaszkodik amerikai szövetségeseibe, hogy továbbra is elsajátíthassa a gyarmati extraprofitot és ennek ellenében hajlandó Anglia nemzeti érdekeit elárulni. Rárftutat az amerikai gazdasági uralom következményeire, a politikai befolyásra, az amerikai katonai megszállásra éí, arra, hogy Angliát egy új világháború fő céltáblájává akarják változtatni. Az angol imperialista politika Anglia számára gazdasági, politikai és katonai öngyilkosság. Döntő politikai fordulatra van 'szükség. „Ideje már, hogy újjáépítsük Angliát, hogy a munkaerőket visszahívjuk a csataterekről ..., hogy gazdasági erőforrásainkat Anglia újjáépítésének, technikai fejlesztésének és ipari átszervezésének parancsoló szükségleteire központosítsuk. Ezekért a célkitűzésekért együtt kell működnünk mindazokkal a népekkel, amelyek jövőjüket szintén új alapokon építik a fasizmus felett aratott győzelem után az egyszerű nép igazi demokratikus szabadságáért, a szocialista gazdaságért és az emelkedő életszínvonalért." (249. o.) P. D.-nak nincs kétsége aziránt, hogy egy esetleges háború esetén az angol nép lerázná magáról az amerikaiak katonai igáját és Európa szocialista felével egyesülne. Ennek a felszabadulásnak azonban már most meg kellene történnie és a jelenlegi helyzet éppen rendkívül alkalmas az amerikai imperialistáktól való függés megszüntetésére. A kínai demokrácia győzelme — és hozzátehetjük: a koreai nép győzelmei — bebizonyították, hogy az amerikai imperializmus távolról sem „legyőzhetetlen". Az angol nép tehát válaszút előtt áll. Nem kétséges, hogy minden valódi érdeke egy és ugyanabba az irányba mutat, abba az irányba, amit a kommunista párt programja nyilatkoztat kí. Ez a program már nem a messzi jövő programja, hanem „a jelen sürgető gyakorlati politikájának követelménye". P. D. könyvében — mint az ismertetés elején rámutattunk — jó szolgálatot tesz a demokratikus bóketábor ügyének. Leleplezi azokat a káros illúziókat, amelyeknek a hatása a februári angol választásokon is megnyilvánult. A magyar kiadáshoz írt előszavában elsősorban a választásokat elemzi, s utal arra, hogy a választások óta a munkások forrongása a kormány politikája ellen egyre erősödik és végre széles körben terjed Angliában a békemozgalom.