Századok – 1950

Tanulmányok - Réti László: A Bethlen-Peyer paktum. 37

* BETHLEN—РЕЧКВ PAKTUM 4! Ezzel szemben: 1. Nem kérnek részt a kormányzat és a parlamenti képviseletből, 2. követelik, a közszabadságok biztosítását, a politikai üldözések beszüntetését, as ártatlanok kiszabadítását, a bűnösök magbüntetését, akik a bolsevista mozgalmakban büntetőjogilag felelősek, 3. egyenlő bánásmód a polgári elemekkel. Mit jelentették ezek a „feltételek"? Az osztályharc felfüggesztése „az: integritás megvédésének befejezéséig", vagyis a régi „Nagymagyarország" visszaállításáig, nyilvánvalóan azt jelentette, hogy az osztályharcot — legalább is amennyire tőlük függ — egyszersmindenkorra „felfüggesztik". Ugyanezt jelentette a „keresztény erkölcsi világnézet" — vagyis az ellenforradalmi kurzus „jogosultságának" elismerése is. Ebből folyt természetesen a felajánlkozás a konszolidációba, vagyis az ellenforradalmi rendszer kiépítésébe való bekapcsolódásra. Rendikívül jellemző, hogy a szociáldemokrácia, mint „ellenzéki" irányzat, a magyar ellenforradalmi rendszer vezető képviselőivel tárgyalta meg és hagyatta jóvá azokat a „követeléseket", amelyeket állítólag a rendszerrel szemben óhajtott hangoztatni! Végül „követelik" ugyan a „közszabadságok biztosítását", de ugyanakkor magukévá teszik a kommunisták bűnösségének álláspontját és a „bűnhődjenek a bűnösök" hírhedt ellenforradalmi jelszavát. Tudjuk, hogy az ellenforradalom e mögé a jelszó mögé rejtette, ezzel a jelszóval indokolta minden gazságát, minden terrorista rémtettét. Fontos aláhúzni ezzel az első tárgyalással kapcsolatban, hogy ezt éppen úgy, mint a továbbiakat is, a szociáldemokrata párt kezdeményezte és az — amint a jegyzőkönyvből is világosan látható — a legjobb, mondhatni baráti légkörben folyt le. Ez eleve megcáfolja a poytristáknak azt a későbbi hazug állítását, hogv a paktumot „rájuk kényszerítették", hogy a tárgyalásokon közelharc folyt az ellenforradalom és a szociáldemokraták között." Ez a jegyzőkönyv, éppen úgy, mint a következők, ennek éppen az ellenkezőjét bizonyítja. A szociáldemokraták a forradalmi munkásmozgalom vad gyűlöletétől hajtva, önként ajánlották fel segítségüket az ellenforradalmi rendszer erősítéséhez és kiépítéséhez és mindent elkövettek, hogy abban minél aktirabban részt vehessenek. A következő tárgyalásokra csak márciusban került sor. Közben ugyanis komplikációk merültek fel. 1920 február 17-én, Horthy közvetlen utasítására, •tiszti különítményes banditák elhurcolták és meggyilkolták Somogyi Bélát, a Népszava szerkesztőjét és a vele lévő fiatal újságírót, Bacsó Bélát. Somogyi, politikai pártállását tekintve, éppen olyan jobboldali szocáldemokrata volt, mint Garami vagy Peyer. Éppen úgy szembeszállt a Magyar Tanácsköztársasággal, éppen úgy örült annak megbukásakor, éppen úgy a szocializmusba való „békés belenövés" elméletét hirdette, mint azok. Somogyi azonban nem tudott olyan gyorsan és gerinctelenül alkalmazkodni a fehér terror körülményeihez, mint a Vanczákok, Peyerek és Miákitsok. ö a fehér terror kezdetén azonnal megindította a Szociáldemokrata Röpiratok című újságot, amelyben egyrészt csúnyán gyalázta a Magyar Tanácsköztársaságot, másrészt leleplezte * Jegyzőkönyv Pékár Gyula államtitkár lakásán a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja és a Magyarország-i Szociáldemokrata Párt megbizottainak 1920 január 22-én. tartott tárgyalásáról. Munkásmozg. Intézet, Archívum, A. XVII/1/1920/18. Ered. okm_ Kmf. Tárgyalásvezető: Pékár Gyula államtitkár Jegyzőkönyvvezető: Herczegh Jénő, a Nemzeti Kisebbségek ministériuma sajtóosztályának vezetője."8