Századok – 1950

Szemle - Kéziratos források az Országos Széchenyi Könyvtárban 1789–1867. (ism. Paulinyi Oszkár) 420

42 (i SZEMLE «chatten, 1793—1803" (!). Az évszám kizárja a leghalványabb lehetőségét is annak, hogy e kötet tartalmát bárminő viszonylatban is Hajnóczy személyével vonatkozásba hozhassuk. Tom. III.: „Dip omatarium 1244—1526.'' Tom. IV.: „Disciplina cameralis." (Rendszeres munkálat, egyes fejezetei: De fisco. Urbarialia. Contributionalia. Lucrum camcrae. Ratio proponendarum in comitiis legum. Propositiones deputationi fine elaborandae ablegatie incl. comitatus ad comitia exmittendis instructionis exhibendae.) Tom. V.: „Extractus articulorum regni Croatiae et Sclavoniae." Tomus VI.: „Oeconomico politica et statistica regni Hungáriáé, praesertim comitatus Syrmiensis." (Közte Kimutatás kontribuciós terhekről és a népesség számáról, országos adatok is 1787-ből.) Tom. VII., VIII.: „Acta et excerpta ad Hungáriám sacram pertinentia." Ugyanez az eset öz Pálnál is, akinek az 1721. sorszám alatt a hasonlóképpen semmitmondó „Residua scripta" címmel felvett nyolc kötetnyi kézirata nem kisebb értékeket rejteget, mint öz Pálnak az 1790—1791. évi országgyűlésnek 1790. november 13— 1791. március 10-i szakaszáról, az 1792. évi országgyűlésről, valamint az evangélikusok 1791. évi pásti zsinati tárgyalásairól vezetett magánnaplóit, továbbá különböző tanulmányi jegyzeteket (közte „Praelectiones statisticae) besztercebányai gimnáziumi és pesti egyetemi tanulmányai, valamint iuratusi gyakorlata idejéből. Mind Hajnóczynál, mind őznél már maguknak a szerzőknek a személye kétségkívül megkívánta volna a részletes tartalmi kibontást, s az' eredmény — mint látjuk — ezt a legte'jesebb mértékben ifjazolta volna. Itt meg kell még jegyeznünk, hogy legalább is a kézirattárnak eredeti Széchényiféle állományára nézve a katalógus használhatóságát, az adatszerűségét tetemesen tágította vo'na, ha az ebbe az ál ományrészbe tartozó kéziratoknál esetről-esetre utalás történt volna a Miller-féle katalógus leírásaira, ahol ezek a kéziratok a tartalom kime rítő részletezésével vannak fe'vcve. így pl. az 1790/91-i országgyűlés iratait, meg az ezen országgyűlés által kiküldött országos bizottmánvok munkálatait tartalmazó köteteknél. de egyébként is, mint ezt a fentebb idézett „Proiecta..." kötet esete tanúsítja Ezzel a fogyatékossággal szemben a legte'jesebb elismerést vívták ki maguk számára a munkaközösség tagjai az egyes kéziratok sajátkezű vagy másolati jellegére és a ccnzúrapéldányokra vonatkozó aprólékos megállapítások fáradságos, de a kutató szempontjából annál hasznosabb munkájával. De még ennél is nagyobb értéke a kiadványnak a bibliográfiái apparatus, amelynek beiktatása nagy segítség és nem csekélv mértékben emeli a katalógus korszerűségét. Ma már nélkülözhetetlen járuléka minden hasonló je'Iegű kiadványnak a jó név-és tárgymutató. A munkaközösség tagjai e téren is dicséretreméltó munkát végeztek. Egyetlen címszót hiányolunk benne, a „tanulmányi jegyzetekét", amelyeket legalább is magunk részérő' a mutatóban nem tudtunk feltalálni. Véleményünk szerint a tanulmányi anyag, de különösen annak előadási módja nem lekicsinylendő tényezője a személyiség, sőt az egves személyiségen keresztül a közvélemény politikai és társadalmi szemlélete kialakításának, A gazdag anvag tartalmi változatossága egy rövid körvonalozásban nem könnyen meríthető ki. Inkább csak illusztratív pé'dákra hivatkozunk, amikor utalunk az úrbéri iratok és a parasztmozgalmi vonatkozások tekintélves számára, amelyek mintha már önmagukban véve is érzékeltetnék, hogy honnan jönnek a forradalmi átalaku'ás irányába mozgó fejlődést meghatározó erők; a kor mozgalmasságát jelzi az országgyű'ési iratok, no meg a politikai éle termékeinek, a paszkvillusoknak a száma. Egyik kimagasló csoportja az anyagnak a magyar jakobinus mozga'om vértanúinak az irathagyatéka és lefoglalt levelezése, amely itteni részeiben ha nem is annyira a mozgalomra, de résztvevőinek az egyéniségére, politikai személyiségére és az útra, amelyen a mozgalomig eljutottak, fénvtderítő lesz. A másik csomósodási pont Kossuth s vele a szabadságbarc és az emigráció anyaga. Itt kimagaslik Petőfi alakja, akit te'jes irodalmi hagyatékával vettek fel a kiadványba. Persze nem hiányoznak a felvilágosodás és a reformkorszak politikai müvei és röpiratai (Bessenyei, Berzeviczy Gergelv. Skerlecz Miklós, Széchenyi Ferenc és István, Wesselényi, Kölcsey es a költő kortársak (Vörösmarty, Arany) po'itikai vonatkozású költeménvei sem. Mint a maga nemébem elszigetelten álló, vonja magára a figyelmet Apponyi Antalnak és Rudolfnak a diplomáciai irathagyatéka. Orosz vonatkozású a Bcnkendorff Sándorral, a cári kabinetiroda hírhedt III. osztályának (rendőri) a vezetőjére vonatkozó személyi okmányokat és hivatalos féljegyzéseket tartalmazó kézirat. Végül, amivel nem minden gyűjtemény dicsekedhetik, Marx Károlynak sajátkezű önéletrajza (1867-ig terjed) és Herzennek egy rövidebb naplótöredéke 1859-ből. Kiadványunk a 48-as centennárium alkalmábó' mindjárt a korforduló határmessTvéjén vétetett munkába. Ez a körülmény, meg az alkalomszerűség időszorltója magya-