Századok – 1950
Szemle - Kéziratos források az Országos Széchenyi Könyvtárban 1789–1867. (ism. Paulinyi Oszkár) 420
KÉZIRATOS FORRÁSOK AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÄRBAN 1789 — 1867. (Az Országos Széchényi Könyvtár Kiadványai, XXIV.) összeállította az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárának munkaközössége. (Budapest, I960. УП. 252 lap.) Az ötéves terv első termését képviselő történelmi munkák sorozatában két kil'önleges forrástani kiadvány is napvilágot látott. Az 1848/1849. évi magyar minisztériumok levéltárának az ismertető leltára az egyik, míg a másik az Országos Széchényi Könyvtár kéziratgyiijteményének a részleges katalógusa, amely a feudális rendi világból a polgáriba vezető átalakulás korszakát öleli fel. Ez a körülmény már önmagában véve is mintha kifejeziéere juttatná, hogy a forradalmi — marxi-lenini — tudományos szocializmusban a társadalmi lét gyakorlati tudományává emelt történelem fokozott feladatokat ró a tudományos segédszolgálatra is, közelebbről a társadalmi lét múltbeli Írásos emlékeit őrző levél- és kézirattárakra. Az Országos Széchényi Könyvtár kézirattára 15 000 kötetet meghaladó á'lományával, első helyen áll ily gyűjteményeink sorában. Ennek a mind tömegénél, mind sokoldalúságánál fogva páratlan becsű történe mi forrásanyagnak a hozzáférhetővé tétele érdekében intézményes gondoskodás a múltban nem igen történt. A még az alapítás idejére eső Miller-féle katalógus' megjelenése óta, amely az akkori anyagállomány rendszeres és részletekbe menő tartalmi leírásával a rnagvar felvilágosodás kultúrszükségletének tudatosságát dicséri, több mint egy évszázadnak kellett eltelnie, míg a középkori kódexek katalógusa 1940-ben megjelent.8 Kiadványunk az első lépés az újabbkori áílagok rendszeres ismertetésére, amelynek eddigi hiányát még az is tetézte, hogy még csak egy belső használatra szolgáló kielégítő felvételről sem történt vo'.t gondoskodás. Van ugyan a kézirattárnak egy a szerzők (gyűjtök), illetőleg az ismeretlen szeraőjű köteteknél a kötetcímek betűrendjében felfektetett cédula-mutatója. Ha azonban azt kell erről megtudnunk, hogy ebben a mutatóban pl. az ú. n. kolligatumok (különböző természetű, egymással gyakorta tartalmilag sem összefüggő darabokat tartalmazó kötetek) rendszerint csak az első, vagy egy tetszés szerint kiragadott darab számbavételével, vagy valami sommás kötetcímmel vannak beiktatva, vagy hogy a tudománvos anyaggyűjtés céljával oklevelekről és ügyiratokról készült másolatgyüjteményekhez sem kötetenkint nem lettek részletes tartalomjegyzékek felfektetve, sem a cédulamutatóba nincsenek e részletes tartalmuk szerint bedolgozva, — mindenki számára nyi'vánvaló, mennyire kétes értékű az a támogatás, amit az ilyen segédeszközök nyújthatnak a kü'eő kutatónak. A kutatás igényei ennél feltétlenül magasabbak. S hogy nem teljesíthetetlenek, vagyis jogosultak, arról meggyőz az a részletesség, amellyel — hogy csak hazai példánál maradjunk — akár az egyetemi könyvtár kézirattárának s az abban őrzött Kaprinaymeg Hevenesi-féle másolatgyüjteményeknek a jegyzékei, akár magának a Széchényi Könyvtár kézirattárának a Miller-féle katalógusai készültek. Kiadványunk szerkezeti felépítésében katalógus, jegyzék. Anyaga háromszorosan elhatárolt. Időben az 1789-től 1867-ig terjedő kort ö'eli fel, amely egyfelől mint aa Osztályharcnak a polgári átalakulás jegyében álló szakasza, másfelől mint az osztrák gyarmati kizsákmányolás és nemzeti e nyomás ellen vívott nemzeti függetlenségi harc korszaka jellemezhető. De elhatárolt kiadványunk az állagok tekintetében is, amennyiben a Levelcstár anyagának a mellőzésével a Kézirattárnak csak másik két csoportját, я könyvalakú kötetekben vagy ко ligatumokban egybefogott nagyobb kéziratokat és » kisebb terjedielmü kéziratok gyűjteményét, sz „Analecta"-t öleli fel. Korlátozott 1 Catalogue manuseriptorum Bibliothecae Nationalis Hungaricae Széchényiano-Regnicolaris, Vol. I—III., Sopronii 1814—1815. 8 Bartoniek Emma: Codices Latini Medii Aevl (A Magyar Nemzeti Múzeum Országos Széchénvi Könyvtárának Címjegyzéke, XII. (Codices manu seripti Latini.) Budapest, 1940.
