Századok – 1950
Tanulmányok - Réti László: A Bethlen-Peyer paktum. 37
A BETHLEN—PEYER PAKTUM 56 ' Néhány nappal később, már a „nemzeti hadsereg" november 16-án megtörtént bevonulása után, november 22-én. ugyancsak Clark támogatásával megalakult Huszár Károly elnökletével a koncentrációs kormány. Ebben a kormányban a szociáldemokrata pártot Peyer Károly mint népjóléti miniszter, Miákits Ferenc pedig mint kereskedelmi államtitkár képviselte. A Népszava az új kormány alakulását és a szociáldemokrácia kormányban való részvételét így magyarázta: „A Szociáldemokrata Párt nagyon súlyos áldozatokat hozott, igen nagy engedményeket tett azért, hogy a kibontakozást lehetővé tegye... Azt akarjuk, hogy Magyarország visszatérjen a művelt népek közösségébe... és hogy belül az osztályok természetes törekvéseinek fegyvere a durva és brutális erőszak helyett a meggyőzés és szervezkedés legyen."6 Ezt az érvelést érdemes megjegyeznünk, mert az ezután következő időkben Peyerék sorozatos árulásaikat rendszerint azzal indokolták, hogy „visszavezetik az országot" a művelt népek közösségébe, vagyis a polgári társadalomba. „Brutális erőszak" alatt ők elsősorban a proletariátus hatalmát értették, ettől akarták megóvni a polgári társadalmat és a nyugati imperialistákat. Hogy az imperialisták viszont milyen súlyt helyeztek a szociáldemokraták támogatására, azt kitűnően mutatja Huszár Károlynak a kormányalakítással kapcsolatos nyilatkozata: „Az antant kívánságára kell olyan kormányt alakítanunk, amelyben a nép minden rétege képviselve van, mert a győztes hatalmak csak ilyen kormánnyal hajlandók tárgyalni a békéről.. ,"e Ugyanakkor persze a nyugati imperialisták egyáltalában nem ellenezték az ellenforradalmi fehér terrort, hanem minden erejükkel támogatták azt, amint az ugyancsak Huszár nyilatkozatából kiderül, amikor megállapítja, hogy: „Clark, az antant megbízottja segítségére volt abban, hogy az új kormányzatban i keresztény és nemzeti irányzatnak biztos többsége legyen."7 Peyerék nem sokáig voltak a kormányban. 1920 januárjában, amikor a választási küzdelem megindult és az ellenforradalmi terror vidéken még J jobboldali szociáldemokraták számára is lehetetlenné tett minden agitáoiót, Peyerék tiltakozásképpen kivonultak a kormányból. A szociáldemokraták azt hitték, hogy az antant hatalmak, amelyek novemberben a kormányba protezsálták őket, most is segítségükre fognak sietni. Ebben azonban alaposan csalódtak. A nyugati imperialisták a bolsevizmus elleni küzdelemben most már sokkal lontosabbnak tartották a nyilt fehér terror fokozását, mint a szociáldemokrácia lakájszolgálatait. Féltek attól — aminek a magyar vidéken tényleg sok jele is mutatkozott a választási agitáció kezdetén >—, hogy a kommunisták a szociáldemokrata munkásokra nagy hatást gyakorolnak és a szociáldemokrata választási agitációt a forradalmi osztályharc céljaira használják fel. Ezért a „nyugati demokráciák" nem törődtek a magyar szociáldemokrácia visszaszorításával. Inkább arra volt gondjuk ugyanebben az időben, hogy Ausztriában is, ahol tiszta szociáldemokrata kormány volt, visszaszorítsák a szociáldemokratákat és hatalomra segítsék a polgári pártokat. Ezt mutatja az alábbi hírlapi közlemény: „Renner kancellárral közölték párizsi tartózkodása alkalmával, hogy a koalíciós kormányt föltétlenül szükségesnek tartják... A bécsi angol és francia misszió bizonyos 5 Népszava, 1919. nov. 23. 3 U. o. Huszár a „nép minden rétege'' alatt természetesen csak az uralkodó osztályok és azok kiszolgálóinak rétegeit értette. 7 U. o.
