Századok – 1950
Szemle - Székely–Geréb: A magyar parasztháborúk irodalma 1437–1514. (ism. Karácsonyi Béla) 415
A MAGYAR PARASZTHÁBORÚK IRODALMA 1437—1514. Bevezetőt írta: Székely György, összeállította: Geréb László (Hungária, 1950). Az 1950. évi könyvnapra megjelent kötet régóta érezhető hiányt pótol a magyar parasztság antifeudális osztályharcának két hősi korszakára, az 1437. évi nagy erdélyi parasztfelkelésre és az 1514. évi magyarországi parasztháborúra vonatkozó iroda'mi dokumentumok hozzáférhetővé tételével. Népi demokráciánk fejlődése dolgozó népünknek a történelem, saját múltja iránt való érdeklődésének növekedését eredményezte. Ez a történelmi érdeklődé1 ' eddig soha nem tapasztalt méretekben kezd kibontakozni. Mind szélesebb tömegek rJszéről nyilvánul meg az igény történettudományunk felé. hogy tárja fel és tegye közkinccsé a magyar dolgozók osztályharcának, történelmünk haladó korszakainak, hagyományainak ismeretanyagát. Ennek az igénynek tesz eleget cz a kiadvány, me'y ugyanakkor egyszersmind hasznos segídkönyve az egyetemi, főiskolai oktatásnak is. Egyetemi hallgatóink a vonatkozó legfontosabb forrásokat összegyűjtve, jórészt használható magyar fordításban kapják kézhez. Ezen túlmenőleg, közép- és általános iskolai tanáraink is kitűnően felhasználhatják oktató-munkájukban: egy-egy jól megválasztott szeme'vénynek az órán va'ó felolvasásával színessé, élményszerűvé tehetik az anyagot, köze'ebb hozhatják diákjainkhoz Dózsa György, Budai Nagy Antal és társaik hősi alakját, hiteles leírásokkal illusztrálhatják jobbágyságunk helyzetét, kizsákmányoltatását, a feudális nagybirtok és az egyház népellenesi népnyúzó módszereit, az inkvizíció szörnyűségeit. E szemelvények segítségével pedagógusaink magát az osztályharcot, az osztályharc tényeit állíthatják tanításuk tengelyébe. Végül ki kell emelni, hogy Székely György bevezetése az első kísérlet 1437 és 1514 eseményeinek tudományos forráskutatáson alapuló marxista megvilágítására, értékelesére,1 s mint ilyen, alkalmas arra, hogy dolgozó népünkkel, a történelem iránt érdeklődő üzemi és falusi dolgozók egyre növekvő táborával megismertesse 1437 és 1514 eseményeit, jelentőségét, továbbá, hogy mind pedagógusaink, mind egyetemi hallgatóink kezében önképzésük, oktató- és nevelőinunkájuk eszköze legyen.2 Tanáraink, különösen a vidékiek, nem ismerik ezt a munkát. Általában: iskolai könyvtáraink az újabban megjelenő marxista szakirodalommal egyáltalán nincsenek ellátva s így a tanári önképzés, továbbfejlődés szolgálatában nem tudják betölteni azt a szerepet, melyre hivatva lennének. Székely György két bevezető tanulmánya alapos, harcos munka: vázolja röviden a parasztháborúk historiográfiáját s rámutat a polgári történetírás mulasztásaira, ferdítéseire. A felszabadulás után megjelent munkák közül Szabó István tanulmánykötetének alapvető szemléleti, módszertani hibáit teszi — helyesen — kritika tárgyává. Székely György nagy súlyt helyez annak megvilágítására, hogy a magyar parasztság antifeudális harca mindenkor egybefonódott a román, kárpátukrán, szlovák és szerb parasztságnak az egyházi, földesúri és állami kizsákmányolás ellen folytatott harcával s a magyar parasztháborúk kora e testvéri együttműködés köve.keztében meg fokozottabb 1 Székely György bevezető tanulmányához fűzött észrevételeimmel kapcsolatban meg kell említenem, hogy e tanulmányok 1950 tavaszán íródtak. Azóta — elsősorban az élenjáró szovjet történettudomány eredményeinek folyamatos megismerése révén — sok mindent más megvilágításban, több tekintetben élesebben látunk. E fejlődést a rögzített szöveg, természetesen, nem követhette. 2 Éppen ezért szükségeshek tartanánk, hogy a VKM a könyv beszerzését ismételten ajánlja, illetve tegye lehetővé a tanári szakkönyvtárak részére is.
