Századok – 1950

Szemle - L. Berija: A kaukázusontúli bolsevik szervezetek történetének kérdéséhez (ism. H.–E.). 402

42 (i SZEMLE „... mély elvi szempontból értékeli a kongresszus munkáját és eredményeit, leleplezi a forradalom hajtóerőinek és távlatainak mensevik ,iberális-burzsoá értékelését és a mensevikek taktikáját..." (178. 1.) „ ... leleplezi és szétzúzza a forradalom mensevik liberá is-burzsoá „sémáját" és továbbfejleszti a burzsoá-demokratikus forradalom lenini с méletét " (180. 1.) Sztálin és a kaukázusontú'i bolsevikok tehát példát mutattak arra, hogyan kell vereség után szervezetten úgy visszavonulni, hogy a párt főereje sértetlenül maradjon. Ezt elsősorban azzal érték el, hogy helyesen kapcsolták össze a legális és i legális munkát, s így a legféktclenebb terror idején a bolsevizmus erődjét képezték a kaukázusontúli szervezetek. A bakui szervezetről írja Berija elvtárs: „A Sztálin elvtárs vezette pártszervezet „megszakítás nélkül működött az ellenforradalom idején'4

és bár voltak megtorlások, a reakciónak mégsem sikerült megsemmisítő csapást mérnie a bakui pártszervezetre. A bakui szervezet Sztálin elvtárs vezetésével a „legaktívabban vett részt a munkásmozgalom minden megnyilvánulásában, ez a szervezet tömegpárt volt Bakuban a szó legszorosabb értelmében." (204. 1.) Az új forradalmi fellendülésre a bolsevikok nem utolsó sorban azzal is készültek, hogy megtisztították a Pártot a mensevik likvidátoroktól. A kaukázusontúli bolsevikok, Sztálin elvtárs vezetésével, a likvidátorok ellen vívott kemény küzdelemben szervezték a Prágai Konferencia előkészítését. „A bakui és tifliszi bolsevik szervezeteknek oroszlánrészük volt a Prágai Konferencia összehívásának előkészítésében.'' (214. 1.) A Prágai Konferencia már az új forradalmi fellendülés jegyében zajlott le. Értékelve az 1905-ös forradalom tanulságait, — amikor a vereség egyik legfontosabb oka volt, hogy a párton belül nem volt egység, hogy a mensevikek tudatosan elárulták a forradalmat — kizárta a pártból a likvidátor mensevikeket és trockistákat. Ezzel megpecsételte a mensevikekkel való szakítást. Bár a bolsevizmus, mint „politikai eszmeáramlat és mint politikai párt a II. kongresszus óta létezik", mégis a Prágai Konferencia fordulópont a Párt életében. Berija elvtárs a következőképpen foglalja össze a Konferencia jelentőségét: ' „A bolsevikok Prágai Konferenciája fordulópont a bolsevizmus történetében, mert alakilag is megpecsételte a mensevikekkel való szakítást, kiűzte a pártból a likvidátor mensevikeket és ettől kezdődött a bolsevik párt léte." (215. 1.) Nagyon fontos esemény még ebben a szakaszban a Sztálin által szervezett új forradalmi bolsevik lap, a „Pravda" megjelenése. „A „Pravdá"-nak óriási politikai és szervezeti jelentősége volt. Abban az időszakban, amikor a likvidátorok ellen, az illegalitás fenntartásáért és a legális munkásszervezetek meghódításáért harcoltak, a „Pravda" volt a szervező központ, amely a munkásosztályt az illegális bolsevik párt köré tömörítette." (218. 1.) A könyv negyedik fejezete 1913—1924-ig tartó szakaszban tárgyalja a kaukázusontúli szervezetekben megnyilvánuló nacionalista elhajlásokat, amelyek ellen a. kaukázusontúli bolsevikok kezdettől fogva kemény küzdelmet folytattak. E téren alapvető jelentőségű voit Sztálin elvtárs 1913-ban írt „Marxizmus és nemzeti kérdés" c. nagy műve. Ebben Sztálin elvtárs megalapozta a nemzeti kérdés bolsevik elméletét és szétzúzta a mensevik programmot. Sztálin tanítása alapján a bolsevikok keményen szembeszálltak a burzsoá nacionalizmussal, és ennek párton belüli befolyásával. Különösen kiéleződött a harc a nacionalista elhajlás ellen a Szovjethatalom idején. „A szovjet rend előtt a grúziai és kaukázusontúli bolsevikok soraiban, a párttagok között akadtak egyesek, akik a nemzeti kérdésben liberálisan, békülékenyen viszonyultak a mensevikek nacionalista programmjához, és voitak о yanolc is, akik „baloldali" kispolgárok módjára tagadták a nemzetek önrendelkezési jogának lenini-sztálini jelszavát. (F. Maharadze elvtárs.)" (240. 1.) „A grúziai kommunista párt soraiban 1921-ben született meg és öltött határozott formát a nacionalista elhajló ellenzék. A grúz naciona ista elhajlók az 1921-től 1924-ig terjedő időszak alatt elkeseredett harcot folytattak pártunk leninisztálini nemzeti politikája ellen." (240. 1.)