Századok – 1950

Szemle - L. Berija: A kaukázusontúli bolsevik szervezetek történetének kérdéséhez (ism. H.–E.). 402

42 (i SZEMLE radálmi mozgalmat. A Párt III. kongresszusa Lenin javaslatára hozta a következő határozatot: „Az OSzDMP III. kongresszusa Oroszország öntudatos proletariátusa nevében forró üdvözletét küldi Kaukázus hősi proletariátusának és parasztságának és megbízza a Központi Bizottságot és a helyi pártbizottságokat, intézkedjenek a legcrélyesebben, hogy brosúrák, népgyűlések, üzemi munkásgyűlések, tanulókört megbeszélések, stb. útján a legszélesebb körben ismertessék a kaukázusi helyzetet és minden rendelkezésükre álló eszközzel idejében támogassák Kaukázust.'' (70. o.) A kaukázusontúli bolsevikok — mutatja meg Berija könyve — ezeket az eredményeket a forradalomban csak úgy tudták elérni, hogy egy pillanatra sem mondottak le a mensevikek elleni harcról, akik elárulták a forradalom ügyét és már ekkor a burzsoázia ügynökeivé váltak. A mensevikek a forradalmi harc helyett arra hívták fel a munkásokat, hogy vegyenek részt a Hberális burzsoázia bankettjein és támogassák a burzsoázia alkotmányos terveit. A bolsevikok megmutatták a munkásosztálynak a burzsoázia igazi arcát. Az OSzDMP Kaukázusi Szövetségének Tifliszi Bizottsága egyik kiáltványában találóan így jellemzi a burzsoázia magatartását: „A liberális burzsoázia elégedetlen az önkényuralommal, de szüksége van az önkényuralomra, hogv elnyomhassa á munkásosztályt... Mi harcoltunk és vérünket ontottuk a politikai szabadságért, amikor a liberálisok gyáván odúikba bújtak ..." (64. 1.) Amíg a mensevikek a burzsoáziát tartják a forradalom vezetőjének, harcolnak a fegyveres felkelés ellen, nem he'yeslik az ideiglenes kormányban való részvételt, — Sztálin „a polgári demokratikus forradalomnak a szocialista forradalomba való átnövéseről szóló lenini elméletet védelmezi" és mesterien alkalnjazza azt a kaukázusontúli forradalmi mozgalomban. Sztálin 1905 januárjában írt lángoló felhívásában: („Kaukázus munkásai, Ideje, hogy bosszút álljunk!'') ezt írja: „Ennek a forradalomnak a főereje a várost és falusi proletariátus, zászlóvivője pedig — a szocialista munkáspárt, nem pedig önök, liberális urak!" (93. I.) Berija könyvéből láthatjuk, hogy milyen nagy jelentőséget tulajdonított Sztálin már frkkor a fegyveres felkelés szervezeti, valamint a szoros értelemben vett katonaitechnikai előkészítésnek. Nagyon tanulságos és pé'damutató, ahogyan Sztálin a forradalom menete közben („Mi a tanulság", eímű kiáltvány 94—98. I.) elemzi a forradalom tapasztalatait, rámutat a hibákra és kiielöli a követendő utat. Amikor a decemberi fe'kelés veresége után a mensevikek kétségbeesetten siránkoztak, hogy „nem kellett volna fegyvert fogni", Sztálin élesen elítélte ezt a felfogást, optimizmussal tekintett a jövőbe és előre látta az új forradalmi fe'íendülést: „Nem, elvtársak! Az oroszországi pro'etariátus nincs szétzúzva, csak visszavonult és most új, dicső harcokra készülődik. Az oroszországi proletariátus nem vonja be a vértől pirosló zászlót, senkinek sem engedi át a felkelés vezetését, ő lesz az orosz forradalom egyetlen méltó vezére1

'. (124. 1.) Nagyon fontos, ma is útmutató cikkekben tisztázta Sztálin a Párt szerepét, magyarázta a párt és szakszervezet viszonyát. (154. I.) Berija elvtárs részletesen elemzi Sztálin: „Anarchizmus vagy szocializmus" című, ebben az időben írt nagyjelentőségű elméleti munkáját. „Sztálin elvtárs ezekben a cikkekben a dialektikus materializmus alapjairól szóló marxista tanítást fejtegeti. Rendkívül mélyenszántóan dolgozza ki a szocialista forradalom és a proletárdiktatúra elkerülhetetlenségének és elháríthatatlanságának kérdését, a harcos proletárpárt szükségességének kérdését, stratégiájának és taktikájának feladatait. Ezek a munkák mintaképei annak, hogy a marxizmus elméletének komoly kérdéseit hogyan kell egybekapcsolni a proletariátus forradalmi osztályharcának időszerű feladataival." (142. 1.) Berija, könyvének ebben a részében, különösen mélyen megmutatja, hogy a kaukázusontúli dolgozók harca, az ottani bolsevik szervezetek harca milyen szoros összefüggésben van az egész oroszországi forradalmi munkásmozgalom harcával. Egyben megmutatja, hogy Sztálin munkája milyen szorosan összefügg Lenin tevékenységével.