Századok – 1950

Szemle - L. Berija: A kaukázusontúli bolsevik szervezetek történetének kérdéséhez (ism. H.–E.). 402

42 (i SZEMLE „helyi'' jellegű kérdéseket; vagyis a kaukázusontúli mozgalom ügyét állandóan összekapcsolja az egész oroszországi forradalmi mozgalom problémáival és feladataival. Culukidze. Keczhoveli és más bolsevik forrada márral együtt óriási forradalmi propaganda és szervező munkát fejtett ki. „Sztálin elvtárs egymaga több mint nyolc szociáldemokrata munkáskört vezetett". Berija idézi az egyik forradalmi munkás visszaemlékezéseit, aki ezt írja: „Sztálin elvtárs volt akkor a legképzettebb és legaktívabb a tifliszi szociáldemokraták vezető-pártcsoportjában. Tudom, hogy ő vezette személycsen, gyakorlatilag a forradalmi szociáldemokrata munkásköröket és mi, aktivisták, a nehéz pillanatokban mindenkor hozzáfordultunk tanácsért és útmutatásért." (45. old.) Sztálin elvtárs viszont szerényen így beszél erről az időszakról: „Itt, ezeknek az elvtársaknak a körében mentein át akkor az első forradalmi tűzkeresztségemen... első tanítóim a tifliszi munkások voltak.'' A kaukázusontúli szociáldemokrata szervezetek az ő iránvítása alatt és tanításai nyomán váltak bolsevik szervezetekké, Leninhez hű szervezetekké. Berija elvtárs rámutat arra, hogy milyen nagy jelentősége volt a kaukázusontúli bolsevikok harcában a Sztálin által szervezett „Brdzola" („Harc'') című illegális újságnak, amely a lenini „Iszkra" mellett ma is példa minden kommunista újság számára. Sztálin elvtárs így foglalja össze az újság feladatait: „A grúz szociáldemokrata újságnak ilyképpen a munkásmozgalommal kapcsolatos minden kérdésre vi'ágos választ kell adnia, meg kell magyaráznia az elvi kérdéseket, elméletileg meg kell magyaráznia a munkásosztály szerepét a harcban és a tudományos szocializmus fényével kell megvilágítania minden jelenséget, smellyel a munkás találkozik." (49. 1.) A „Brdzola" harcos védelmezője volt a forradalmi marxizmus elméleti alapjainak, következetes védelmezője és propagálója Lenin tanításainak. Hasonlóan, mint a lenini „Iszkra", a „Brdzola" is kérlelhetetlen harcot vív az „ökonomisták", a „legális marxisták", a kaukázusontúli opportunisták mindenféle irányzata ellen. Megmutatta az orosz és a kaukázusontúli opportunizmus nemzetközi hátterét és kapcsolatait a II. Internacionálé opportunista vezetőinek revizionizmusával. Már jóval az 1905-ös forradalom előtt felhívta a figye'met arra, hogy a burzsoázia retteg a forradalomtól és az önkényuralommal való a kura törekszik. Ezért a munkásosztálynak kell a demokratikus követelések élére állnia; de jó vezető csak akkor lehet, ha önálló politikai pártba szerveződik. „A „Brdzola" — írja Berija — meggyőző erővel bizonyította és hirdette, hogy a szociáldemokrata szervezeteknek át kell térniök a politikai tömegagitációra, meg kell szervezniök a munkásosztály forradalmi politikai harcát az önkényuralom ellen, bizonyította és hirdette azt a lenini eszmét, hogy a polgári-demokratikus forradalomban a proletariátus hivatott betölteni a vezető szerepet. A „Brdzola" az összoroszországi szociáldemokrata mozgalom helyi lapjának tekintette magát, s bátran küzdött a kaukázusontúli proletariátus forradalmi harcának és az egész oroszországi munkásosztály forradalmi harcának széttéphetetlen kapcsolatáért. A „Brdzola" vezérelvévé emelte az „Iszkrá"-nak azt az eszméjét, hogy széleskörű politikai agitáció és a forradalmi marxizmus eszméinek propagálása alapján egységes forradalmi pártot kell szervezni.'' (47. 1.) Berija elvtárs könyvének tanulmányozása nagy jelentőségű abból a szempontból is, hogy bemutatja a kaukázusontúli bolsevikok állhatatos, fegyelmezett, minden akadályt leküzdő munkáját, melyet hihetetlenül nehéz körülmények között, a cári rendőrkopók állandó üldözése közben végeztek. Sztálin elvtárs is többször került börtönbe, száműzetésbe, ahonnan hatszor szökött meg és tért újra vissza a forradalmi munkához. Keczhoveliről írja Berija: „Az illegális irodalom kiadása rendkívül nagy merészséget, energiát, állhatatosságot és sok erőt követelt. Lado Keczhoveli a nyomdában lakott és teljesen ennek az ügynek áldozta magát. Lado hónapokon át naponként csaknem huszonnégy órát görnyedve dolgozott." (44. 1.) A békéért, a munkásosztály, a dolgozók érdekeiért folytatott harc, az éleződő nemzetközi helyzetben — mint Rákosi elvtárs rámutatott — nálunk is „fokozott követelményeket állít párttagjaink, a népi demokrácia minden híve elé. Most újra több fegyelemre, példamutatásra, áldozatkészségre, bátor kiállásra, éberségre és elszántságra