Századok – 1950

Közlemények - Balázs Béla: A klerikális reakció tevékenysége a fehérterror idején. 379

SO 8 BALAZS BÉLA támasz nélkül öreg napjaimra az éhínségnek és nyomornak vagyok kitéve, sót mi több ï püspöki uradalom ezideig mitsem törődött és nem is törődik úgyszólván a kínzó küszöbre hurezolnak, vagyis állat módjára éhen veszek, kérdem? lehetséges ez! ... fáradságos munkája után mint törvényes neje sem nyugdíjban, a mi törvényszerüleg jogosan jár, azonban még sem jár! vagy nyakamba vehetem a koldustarisznyát vendégszeretetül pedig a vándor botot, ezt érdemlem szeretett férjem után, hogy a kinzó küszöbre hurezolnak, vagyis éhen veszek meg . . . Sajnos de való! Mindezek után kérésem kegyes meghallgatásáért esedezve és jó indulatához fordulva kérem a Nagyméltóságú vallás és közoktatásügyi Minisztériumot miután a késedelem veszéllyel jár, a megélhetésem ezéljából, valamint a ruházat és lábbeli beszerzése végett a székesfehérvári püspöki uradalmat utasítani, de sürgősen! tekintve tél az idő! el ne pusztuljak állat módjára öreg napjaimra a jövőm és a tisztességes megélhetésem biztosítva legyen. Nagyméltóságú vallás- és közoktatásügyi Minisztériumnak maradok legalázatosabb szolgája özv. Szemlicher Istvánné gépéSzné.'3 ) Sándor major. Szilfamajor, u. p. Fejér megye. 1921. november 27-én. A székesfehérvári püspökségi javak kormányzósága a nyugdíj folyósítását megtagadta, a VKM-hez intézett levelében a következő „indokolással": „A Püspök úr rendelete folytán van szerencsém tudatni, hogy a Püspökségnél nyugdíj alap nincs, és így nem áll módjában a Püspökségnek, hogy nyugdíjakat adjon."'4 De ugyanígy bántak el a „keresztény kurzus" urai, a nagybirtokosok, főpapok, tőkések, a zalsópapsággal is, amelynek legnagyobb részét a nyomorba és nélkülözésbe taszította a restaurált uralkodóosztály. Igen jellemző az alsópapság helyzetére az ellenforradalom korszakában az 1920. augusztus 5-én Göncön megtartott tiltakozó papi gyűlés határozata, amelyet 50 község római katolikus és református lelkésze írt alá. л Jegyzőkönyv Felvettük Gönczön 1920. aug. 5-én ötven község róm. kath. és ref. lelkészeinek értekezletén. Tárgy: ' Az alsópapság anyagi helyzetének sürgős javítása. Jelen volt: ötven község róm. kath. és ref. lelkésze. Karelnök: Szekerák Károly kernórpetni rk. lelkész. Elnök üdvözlő szavai után megnyitja a gyűlést. Karácsonyi Imre gönezrunkoi rk. lelkész szívbemarkoló szavakkal rámutatott arra a siralmas helyzetre, mellyel az alsópapság nagy százaléka s különösen a segédeikészek küzköd.k s a kormánynak nagyfokú részvétlcnségére az alsópapsággal szemben ... Csodálkozik azon, hogy a keresztény kormány — jól lehet az eddigi liberális kormányok megértő lélekkel közeledtek az alsópapság nyomorához, sőt még azok sem feiedkeztek meg róla, akik legnagyobb ellenségei voltak, mert a nyomornak tudták, politikai meggyőződése nincs —, az alsópapsággal szemben alegnagyobb fokú szűkkeblűséggel viseltetik. Mivel a szegény koldusnak a tarisznyája is szegény, nem kérünk, nem alázkodunk és nem könyörgünk, hanem igenis követeljük elsősorban a keresztény magyarság, a keresztény szervezkedés, végül az alsó-papság nagy százaléka nevében, hogy azt a nagyfokú hidegséget, és idegenkedést, mellyel a keresztény kormány éppen a keresztény eszmék hirdetői, hordozói, az alsópapsággal szemben viseltetik, váltsa fel nyomorúságos helyzetének meleg, keresztény lélekkel való megértése ... Ha a kormány nem hallgatja meg az alsópapság jajkiáltását, akkor abból az idealizmusból és lelkesültség-M VKM. 192.156/1921. "4

VKM. 192.156/1921.