Századok – 1950

Tanulmányok - Kovács Endre: Bem József és a magyar szabadságharc. 1

BEM JÓZSEF ES A MAGYAR SZABADSÁGHARC Bem József halálának századik évfordulóján a magyar dolgozó nép a nemzet nagyjainak kijáró hálás elismeréssel adózik szabadságharcunk eme nagy hőse emlékének. Mert Bem nem pusztán egyike az 1848-as forradalom számos tábornokának, hanem sok tekintetben megszemélyesítője is azoknak az eszméknek, amelyek szabadságharcunkat valóban a nemzeti függetlenségért és a társadalmi haladásért folytatott küzdelem egyik fontos, történelmi jelentőségű szakaszává avatták. A forradalom katonája ó, aikit a történelmi események sodró árama emel a politikai tudatosság mind magasabb fokára s akit e kettős helytállás: а katonai és politikai tisztánlátás erénye avat valóban forradalmi harcossá. A varsói katonai iskola padjaitól Osztrolenkán s a hosszú emigráción át a forradalmi Bécsbe, majd innen egyenesen Kossuth táborába vezet a hős lengyel tábornok útja — beszédes bizonyítékául annaik, hogy a lengyel nép a nemzetközi reakcióval vívott harcokban valóban a forradalom nemzetközi katonájaként harcolt Európa legkülönbözőbb csataterein. A fejlődés, melynek Bem életében vitathatatlan jeleit látjuk, nem volt mentes tévedésektől, kisiklásoktól, ám végső fokon odavezetett, ahol а népek szabadsága eldől: я forradalmi harcok színterére, Bécs bairrikádjaira és Erdély csatatereire. Dicsőséges liarcok és győzelmek során át a magyar nép bámuló szeretetétől, Kossuth nagyrabecsülésétől és Petőfi rajongó csodálatától kísérve, valóságos diadalút volt ez, melynek ma sincs vége. Á népszabadság katonája, akinél hősiesebben honfitársai közül egy sem verekedett a szabadságért — tegyük hozzá: a közös szabadságért —, ma, száz évvel halála után, a nemzet emlékezetében egyenesen Petőfi és Kossulh mellett kap helyet, s példája világító jelképévé lesz néphadseregünk katonáinak. Amikor Bem tábornok 1848 novemberében Galícián és a forradalmi Becsen keresztül Kossuth pozsonyi táborába érkezik, már egy eseményekben gazdag élet van mögötte. — egy hosszú 'katonai pálya, amely a napoleoni harcok időszakában kezdődik és a lengyel nemzeti fölkelés emlékezetes csatáiban: az iganiei és az osztrolenkai ütközetekben arat világraszóló sikereket. Bem neve akkorára már Európaszerte egybekapcsolódik a lengyel szabadságharc ügyével. Az 1830—31-es évi lengyel nemzeti fölkelésnek alig aikad még egy olyan kitűnő katonája, mint Bem, „Osztrolenka véres csillaga", ahogy Petőfi is nevezte és a lengyel emigrációnak is kevés olyan hű hazaifiát ismerjük, aikit annyira áthatott volna az elvesztett szabadság visszaszerzésének vágya, mint őt. A cári rendszerrel való szembenállásának már a 20-as években meggyőző bizonyítékát adja, mert 1822-ben, a Lukasinski Valérián vezetése alatt álló szabadkömíves jellegű katonai összeesküvésben való részvétel vádjával letartóztatják, a hadosztálytörvényszék lefokozza és egvévi börtönre ítéli el. Katonai pályafutása, mely a Napoleon Oroszország elleni hadjáratában indult el s amelynek kiemelkedő állomása volt 1813-ban a becsületrend keresztjének elnyerése, egy időre megszakadt az összeesküvésben való részvétel következtében. A fiatal Bem mindamellett inkább jelentős katonai felikészültségével, a haditudománvok iránti különleges rokonszenvével, alapos műszaiki ismereteivel kelt érdek'ődést maga iránt. A Congrave-féle gyújtórakétákról írott szakmunkájában (1820) még nyomát som találjuk annak, hogy