Századok – 1950

Tanulmányok - Kovács Endre: Bem József és a magyar szabadságharc. 1

KOVÁCS КМ«: к Nom volt zsoldos katona, mint amilyennek Görgey nézte, nem volt modern condottieri, akinek mindegy, hogy kinek a zsoldjában szegőtlik, — tudatosan szolgálta a forradalmat. Ha látását hazai viszonylatban el is homályosították személyi torzsalkodások, a döntő összecsapás idején e szem szokatlan élességgel látta meg, hol az ellenség és hol a jóbarát. És akkor, amidőn elérkeztek a szorongatott népszabadság válságos pillanatai és meg kellett markolni a fegyvert, Bem az elsők közt volt s utolsónak hagyta et a csatateret. A rettenthetetlen bátorság, mellyel a magyar ügyet a reakcióval vívott nehéz csatákban a maga személyes életcéljaként képviselte, nem alaptalanul szerzett neki ritka népszerűséget a magyar nép közt. És nem véletlen az a rajongás sem, amellyel nagy költőnk, Petőfi viseltetett iránta. A költői intuíció megérezte azt, hogy a külsőleg kopott, megviselt, de törhetetlen akaraterejű hős lengyel tábornokban ugyanolyan forró vágy ég a szabadság után, mint a költő lelkében. Ezért becsüli őt a költő atyjánál is többre, ezért mondja neki a szászsebesi kitüntetése alkalmával megilletődötten: „Tábornokom, többel tartozom önnek, mint atyámnak: atyám csak életet adott nekem, ön pedig becsületet." A két nagy ember barátságát a közös ügy: a forradalom szolgálata teszi életre-halálra szóló meleg ragaszkodássá. A harc ideiglenesen elbukott. De а szabadság száz évvel később, hála a nagy Szovjetunió dicső Vörös Hadseregének, a magyar és a lengyel nép életébe végre mégis elérkezett. A magyar-lengyel barátság, melynek olyan felemelő emléke van, mint Bem József részvétele a magyar szabadságharcban, most válik igazán termékennyé, midőn a két nép dolgos milliói egymást segítve építik а szocializmust. E népek barátságának történelmi hagyományai között ma tiszta féaiynyel világít Bem Józsefnek, a magyar honvédség rajongva szeretett Bem apójának nemes, emberi alakja. KOVÁCS ENDRE