Századok – 1950
Tanulmányok - Kovács Endre: Bem József és a magyar szabadságharc. 1
34 KOVÁCS EN DBF. Bem igen sokoldalúan próbálja előmozdítani a diplomáciai kapcsolatok ügyét; nem rajta múlott, hogy az akkori helyzetben minden fáradozás hiábavaló volt A nagyhatalmak közt egy sem akadt, amely a magyar szabadságharc fenyegetett ügyének segítségére sietett volna. Bem diplomáciai kezdeményezései nem hozhatók összefüggésbe a Czartoryski-féle iroda akcióival. Fontos ezt hangsúlyozni, mert Bem általában úgy élt a köztudatban, mint a Czartoryski-féle emigrációs tábor egyik képviselője. Az 1845-as forradalom és Bemnek a forradalomban betöltött szerepe azonban éles határvonalat húz közé, meg az arisztokrata tábor közé. Czartoryskiék lényegében 1848-ban is a diplomáciai összeköttetésekre alapított politikai manőverek hívei, erőfeszítésük arra irányul, hogy hasznot húzzanak a demokratikus forradalmakból, anélkül azonban, hogy a maguk számára is levonják 1848 nagy tanulságát. Velük szemben Bem a harctereken akarja kiharcolni hazájának a jogot ahhoz, hogy újjászülethessen, mint a szabadságharcok sikerének gyümölcse. Bem számára a lengyel függetlenség és szabadság kérdése csak a harctereken dönthető el, ami persze nem jelenti a diplomáciai kezdeményezések teljes haszontalanságát. Ám Bem nem akart közösködni a Czartoryski-féle táborral. Czartoryski ügynökei nem egy ízben közeledtek hozzá s próbálták befogni őt a konzervatív lengyel emigráció szekerébe. Bystrzonowski, de főként Czajkowski ennek a politikai vonalnak az ügynöke Bem felé. Czajkowski akarja Bemet lebeszélni a galíciai akoióról, mint amely terv nem illik bele a Czartoryski-féle koncepcióba.111 Bem mind katonai, mind diplomácia téren a maga útját járta. A maga útját járta akkor is, amidőn a nagyszebeni és nagycsűri csata után szinte csorbítatlan hittel áll a Szeged felől hátráló délmagyarországi hadsereg élére és még akkor is hisz, tárgyal és tervez, amikor Görgey már letette a fegyvert. Hite és leleményessége akkor sem hagyják el, amikor szabadságharcunk már a végső szakaszába lépett. Bemet egyéb tulajdonságai mellett, az emeli meszsze Görgey fölé, hogy a forradalom igazi katonájaként, nem ismerte a kapituláció gondolatát. Hiába küldi hozzá Lüders a parlamentereket, a forradalmi vezér végsőkig harcol. Augusztus 9-én mint a délmagyarországi hadsereg újonnan kinevezett főparancsnoka, Temesvárnál átveszi Dembinskitöl a hadsereg vezetését. Terve az, hogy a még használható csapatokat Erdélybe viszi, ott egyesíti a még meglévő erdélyi hadsereg maradványaival s megállítja ä Marosvölgyen közeledő V. cári hadtestet. Ezzel a sereggel azonban már semmire sem ment. Temesvárnál a harcra kész ftiagyar csapatoknak kifogy a lőszerük, és mire a döntő támadás megindulhatott volna, a magyar tüzérség váratlanul elnémult. A visszavonulás rendezetlen futássá fajult; Bem lezuhan lováról, vállpcrecét töri. Harci kedvét ez sem töri meg. Visszatér Erdélybe, hogy kibékítse lancut, a „havasok királyá"-t és a románokkal együtt újra felvegye a harcot a cári seregek ellen. A tél meghozhatja a döntő fordulatot. Augusztus közepén rajta kívül már alig bízik valaki az erdélyi hadsereg talpraállításában. Augusztus 14-én Facseten fogadja a láncútól érkező Murgut. Az eredmény nem kielégítő. A román tribünök egy része aggodalmaskodik, egy havi gondolkodási időt kérnek. „Csak 48 óráig tudok várni. Szánom a románokat", feleli Bem. Majd kifejti terveit: „Én seregemmel Erdélybe húzódok, kiverem az ellenséget. Erdély természetesen vár, megszállóm a bejáratokat, felszaporítom seregemet 120 ezer emberre, azzal kiverem a császáriakat Magyarországról. Ezalatt Törökoszág 300 ezer emberrel beront Oroszországba." Másnap érkezik Kmetty tábornok távirata. Liectenstein herceg, császári hadtestparancsnok felhívása a fegyverletételre azzal, hogy Görgey Világosnál kapitulált. Ezzel az utolsó remény is elenyészett. 1,1 Russjan i. m. 163. 1.
