Századok – 1950

Tanulmányok - Kovács Endre: Bem József és a magyar szabadságharc. 1

28 KOVÁCS EN DBF. seknek bizonyultak. A több oldalról előretörő nagyszámú ellenség arra kény­szerítette, hogy egyszerre több helyen vegye fel a harcot, ami a meglévő erők nagyfokú szétaprózódásához vezetett. A magyar fegyveres erők szét voltak szórvá Erdély egész területén. Bemnek egyidejűleg kellett helytállnia a kelet­ről és délről előrenyomuló cári csapatok ellen. És ezek az erők számban és fegyvezetben messze túlszárnyalták az ő seregét. Lüdersnek egymagában 28 ezer katonája volt, Erdélyben Clam vezetése alatt egy 10 ezres osztrák sereg tartózkodott, északról Grotenhjelm serege közeledett, mely Urbán ezre­des hadseregével együtt 3 ezer osztrákot és 10 ezer oroszt számlált.7 9 Bem nyári hadserege — Gyalókaynak az erdélyi fővezérség írásai alapján készí­tett kimutatása szerint8 0 — 38781 emberből állott. Am, ha a csapatok minő­ségét és felszerelését nézzük, a gyalogság 15°/o-a, a lovasság 16°/o-a haszna­vehetetlen volt. A cári csapatok betörésekor Bem az erdélyi hadseregnek ' csak a felével rendelkezett, amiben a magyar kormány is hibás volt, mert nem gondoskodott kellő körültekintéssel az erdélyi hadseregek felfegyver, zéséről. A székely zászlóaljaknak alig jutott valamirevaló puska. Hiány volt tisztekben is. A megsérült Czetz nem vett részt a nyári hadjáratban s így a megsokasodott támadók ellen, a legnehezebb körülmények közt mindem had­műveleti intézkedés Bemre magára várt. Döntő stratégiai sikerre nem lehetett számítani. Bevált taktikáját alkal­mazta tehát a számbelileg túlsúlyban lévő cári seregek ellen. Gyorsan, meg­lepően végrehajtott sakkhúz ás otkkal iparkodott az ellenfél számításait meg­zavarni, igyekezett kihasználni a másik fél balfogásait és a maga akaratát rákényszeríteni az ellenfélre. Meggyőződése volt, hogy sem az osztrák, sem a cári parancsnokság nem szívesen vállalkozik támadó hadműveletekre; mind­kettő túlságosan óvatos, nem szívesen kockáztat. Ha tehát az ellenséget sike­rül meglepnie, ez már egymagában fél siker. Persze Bem gyors, mozgó táma­dása nem annyit jelentett, hogy fejjel rohant a falnak. Nem tett fel semmit egy kockára. „Balsiker az ő közvetlen vezetése alatt az erdélyi hadseregnek mindig csak egy részét — a vízaknai, a segesvári és a nagycsűri ütközeteket leszámítva — azt sem döntően érte, mert máskor mindig talált utat és módot, hogy a teljes vereséget valami ügyes sakkhúzással kikerülje."8 1 Hozzátartozott ehhez a hadvezetéshez az ellenség szakadatlan üldözése,8 2 a három fegyver­nem együttes alkalmazása, a fennálló viszonyokhoz való gyors alkalmazkodás, a hadihelyzet helyes felismerése és az ágyúharcnak az a módja, amely kivált válságos körülmények közt, mindjárt a harc kezdetén, valamennyi ágyút egy tömegben vitt bele a harcba. Így a tüzérség egyszerre lépvén akcióba, hatal­mas pusztító hatást gyakorolt az ellenség soraira. Visszavonulás esetén pedig a tüzérségnek az utolsó pillanatig a helyén kellett maradnia. Ilyenkor maga Bem is ott maradt az ágyúi mellett és személyi példamutatásával lelkesítette katonáit. „A kivívott győzelmet mindig végsőkig kiaknázta, üldözve és meg­semmisítve az ellenséget. Még meghátrálás, kényszervisszavonulás esetén is kereste és rendesen megtalálta a módját annak, hogy az ellenség erejét gyen­gítse."6 3 Bem hősi példamutatása az erdélyi harcok idején, a szabadságharc leg­dicsőbb hagyományaiihoz tartozik. Nem ismerve fáradságot, nem tudva, mi a csüggedés és kishitűség, valóban azzá a fegyelmező, összetartó erővé tudott 79 Averbuh: Carszkaja intervencija .. . 150. 1. 80 Gyalókay Jenő: Bem. Magyar Katonai Közlöny 1922. 628—29. 1. 81 Gyalókay Jenő: Az erdélyi hadjárat 1849 nyarán. 44. 1. 82 ,;Jedes besondere Armeekorps muss die feindlichen Truppen necken, beunruhi­gen und angreifen überall \fo man sie findet, ohne einen Augenblick Ruhe zu lassen." Honvéd 1849: 163. sz. 85 Andies Erzsébet i; m.

Next

/
Thumbnails
Contents