Századok – 1950
Tanulmányok - Kovács Endre: Bem József és a magyar szabadságharc. 1
26 KOVÁCS EN DBF. •soporttal s ennek diplomáciai kezdeményezéseivel. Ezzel magyarázható tartózkodása. Hiábavaló volt a hivatkozás a „lengyel szolidaritáe"-ra, Bem nem járult hozzá az ügyhöz, amii Bälcescuban azt a téves benyomást keltette, hogy Bem csak katona.71 Formai védekezésként tekinthetjük Bemnek azokat a szavait is, melyek szerint ő semmiféle politikai párttal nem kíván közösködni. A megegyezésnek ö kezdettől fogva szilárd híve volt, maga is a megegyezés útját járta. A mehádiai megbeszéléssel nem is kapcsolódott ki végkép a légió körüli tárgyalásokból; később, amidőn Kossuth a román emigrációval megegyezett, a részletekre vonatkozó döntést Bemre bízta. Valóban: a terv gyakorlati értéket csak úgy nyerhetett, ha Bem is odaáll melléje. Az ő terve az volt, hogy egyesül láncúval, betör Havasalföldre, a román nemzet szabadságharcának jelszavával magával ragadja a romén tömegeket, elvonván a cári csapatokat Erdélyből. Ugyanez a cél lebeg Bälcescu szeme előtt is, ki május 29-én jelenti Ghicának, hogy „Kossuth hajlandó a románokkal szövetségre lépni, a légió eszméjét örömmel fogadta."72 Június 3-i levelében arról ír, hogy ki kell békíteni a magyarokat és a románokat, Iancut rá kell bírni arra, hogy „mivel a fegyvert nem akarja kiadni a kezéből, csapataival menjen Kis-Oláhországban (Olténiába, a szerző) a muszkák ellen harcolni."7 3 A magyar kormány, amidőn beleegyezését adta, hogy Bem a Bánátból másodszor is Erdélybe menjen, arra számított, hogy ő a legalkalmasabb személy arra, hogy a románok iránti módosult álláspontot a gyakorlatba átvigye. Bem számára viszont az Erdélybe való visszatérés azoknak a reményeknek a megújulását jelentette, melyeket a románság megszervezésével kapcsolatban korábban is táplált. Bánátból való visszatérése után (június 2.) azonban meglepődve látja, hogy a magyar kormánynak a román demokrata emigránsokkal folytatott tárgyalásai semmi hatással sem voltak a népek tényleges viszonyára: a gyilkolások, a rablások mindkét részről tovább folytatódtak. Első gondolata az volt, hogy „példásan megbünteti" a románokat,7 4 de azután csalódással kellett megállapítania, hogy a helyzet nem oktalanul fordult roszszabbra. A felújított rögtönitélő bíróságok működése elriasztja a népet az igazságszolgáltatás képviselőitől, az embertelen ítéletek a régi időkre emlékeztetnek. Az igazságszolgáltatás terén észlelt visszaélései viszik oda, hogy július 5-én „An die Bewohner Siebenbürgens" című proklamációjában tudtára adja Erdély lakosságának, hogy korábban kiadott amnesztiarendeletét megújítja, a vegyes bíróságokat megszünteti és a jószágkobzásokat felfüggeszti. A forradalom céljainak helyes megértéséről tanúskodnak azok a sorok, melyekkel Erdély lakosságához fordul, és a po'gári hatóságok, de elsősorban az egyes törvényszékek részéről megnyilatkozó visszaélések gyors jóvátételét ígéri. Bánátból való visszatérése óta, írja szebeni szózatában, lépten-nyomon azt kell hallania, hogy egyes bírák visszaélnek amnesztiarende'etével. Mindenki adja be írásban panaszait, s orvoslást fog nyerni. Hogy pedig a kobzásokkal és a vésztörvényszékekkel való további visszaéléseknek elejét vegye, a vésztörvényszékek működését felfüggeszti. Szigorúan meg fogja büntetni mindazokat, akikről kiderül, hogy visszaéltek hatalmukkal. Felszólítja a papságot 71 u. o. 72 Iratok ... 175. 1. 73 Iratok .. . 177—178. 1. 74 Erre vonatkoznak Bälcescu június 6-án Pestről keltezett sorai Ghicához: „Ma hallottam, hogy Bem, aki Erdélybe ment a románok ellen, körül akarja fogni és fel akarja gyújtani a havasokat, hogy székely csapatokkal kiirttassa a románságot, mint ahogy megpróbálták ezt siker nélkül az oroszok is a cserkeszekkel. Ha a háború ilyen irtóhadjárat jelleget ölt, akkor nehéz lesz kibékülni. Ez nagyon .bánt és kétségbeejt." Bälcescu válogatott írásai. Bpest, 1950. 187—188. 1.
