Századok – 1950
Tanulmányok - Mérei Gyula: Adalékok a magyar mezőgazdaság kapitalista fejlődésének történetéhez. 235
272 MÉH EI GYULA A testi fenyíték lehetőségétől kezdve a gazdaságon kívüli kényszer egyéb formáin keresztül az osztályharc szervezettebb formájú megnyilvánulásainak letöréséig, minden megtalálható ebben a törvényben. A törvényjavaslat tárgyalásán a kormánypárt még erőteljesebben aláhúzza, hogy a birtokos osztály képviseletében a feudális függési viszony fenntartását kívánta ebben a vonatkozásban is. A kormánypárti szónokok érzelmes húrokat pengetnek а „patriarchális" kapcsolatról, gazda és cselédje között. Paczolay János szerint a 45. §-ban kevesebb van benne, mint amennyinek benne kellene lennie, szerinte „a cseléd épp úgy alá van rendelve az apai fenyítéknek, mint alá vannak rendelv© ennek saját gyermekei, vagy bárki más, aki a családhoz tartozik". Somogyi Szontagh Pál szerint a patriarchális viszonyt ki kell fejleszteni és a viszályok esetén nem törvényhez kell szaladgálni, felmondani a cselédnek, hanem meg kell fenyíteni. „Én egészen analóg dolognak tartom az apa hatalmát gyermekei fölött, a gazda cselédje fölötti hatalmával." Gulner Gyula előadónak is az a nézete, hogy nem kell mindennel törvény elé menni, hanem „magának a cselédnek is érdekében áll, hogy vele szemben egy bizonyos patriarchális jog gyakorlata fenntartassék".146 Fény derült arra is, hogy a cselédtörvénnyel kapcsolatban miért foglalkoznak a mezőgazdasági munkásviszonyokkal is, holott az nem tartoznék ebbe a törvénybe. Tisza Kálmán belügyminiszter a törvényjavaslat indokolásában mentegetőzik is emiatt, de kifejti, hogy erre a legkiáltóbb bajok megszüntetése végett szükség volt. Külön kiemeli az indokolás, hogy a gazdaságon kívüli kényszer alkalmazásának törvénybe iktatása a munkások önkényes eltávozásának megakadályozására szintén szükséges volt, hogy a hatóságok tudják mihez tartani magukat és ne bocsátkozzanak jogi és hatásköri vitákba „a munkaadó nagy kárára és hátrányára". Fontosnak tartja azt a rendelkezést is, amely szigorúan bünteti a sztrájkot és a sztrájkra való felhívást „a jó rend és a békés együttélés biztosítása szempontjából". Hiszen a törvény mindenkinek elég módot nyújt szerinte arra, hogy szerződésszerinti jogait és követeléseit hatóság előtt orvosolhassa. Miközben szinte telítve van a gyöngédségtől és gondoskodástól a kizsákmányolók iránt, egyáltalán nem aggódik a gyermekmunkások sorsa iránt. A törvényjavaslat 8. §-ával kapcsolatban szó volt arról, nem kellene-e kimondani, hogy 10 éven aluli gyermekek nem léphetnek cselédi szolgálatba még atyai vagy gyámi beleegyezéssel sem. Ilyen intézkedés volt Olaszországban, viszont „miután ily gyermek cseléd szolgálat által sorsán gyakran tetemesen javíthat, mely lehetőségektől azt megfosztani nem volna méltányos, a kérdéses intézkedést részemről mellőzendőnek találom".14 7 Az, hogy mit jelent a megerőltető cselédi munka a gyenge gyermek számára, mert hiszen a gazdák általában nem válogattak a cseléd kora szerint a munkafajtákban és nem adtak mindig könnyű, gyermekeknek való munkát a fiatalkorúaknak, az nem érdekli Tisza Kálmánt. Még kevésbbé törődik azzal, mi lesz a gyermek kulturális fejlődésével, hogyan jut ilyen körülmények között lehetősége tanulásra. Érthető ez az érdektelenség. A kizsákmányoló osztályoknak sohasem céljuk a kizsákmányoltak felvilágosulása. A törvényjavaslat tárgyalása során az előadó bevallja, hogy a mezőgazdasági munkásokkal kapcsolatos rendelkezéseknek a törvénybe való beépítésére azért volt szükség, mert a rendőri törvényt rövid idő alatt tető alá hozni nem lehet, viszont a legközelebbi nyári munkák idejéig rendezni kell a mezőgazdasági munkásokkal kapcsolatos ügyeket. A javaslat egyedül a függetlenségi párti képviselők részéről kap komoly bírálatot. Mocsáry Lajos rámutat arra, hogy a törvényjavaslat intézkedéseiben a cselédek irányában jókora kemény-14 ' 1875. évi O. gy. Napló V. kötet 282. 1. (Paczolay), 286. 1. (Szontagh, Gulner.) 147 Irományok II. kötet. 327., 328. 1.
