Századok – 1950
Tanulmányok - Mérei Gyula: Adalékok a magyar mezőgazdaság kapitalista fejlődésének történetéhez. 235
A DAI íKOK A MEZŐGAZDASÁG KAPITALISTA FEJLŐDÉSÉHEZ 269 magyar burzsoázia kibékült az önálló ipari fejlődést hátráltató osztrák-magyar kapcsolattal a közös imperialista kartellprofitok kedvéért, a burzsoázia dzsentri és nagybirtokos képviseletébe beletörődött." „önálló vámterület jó lett volna, de miután veszélyeztette az Osztrák-Magyar Monarchia nagyhatalmi állását, inkább nem kellett. A belső piac tágítása, a hitbizományok megszüntetésével jó lett volna, de miután ez csak a parasztság földosztói vágyát növelte, a társadalom békéjét általában zavarta volna, inkább ez sem kellett. A feudális maradványokat a politikában és gazdaságban konzerválta az imperializmus, amely ... magába olvasztotta, saját rendszerének elemeivé változtatta őket".14 1 Ez a háttere és magyarázata annak, hogy a kiegyezés korszakában lényeges változás a feudalizmus maradványainak felszámolása irányába nem történt, sőt éppen a döntő kérdésekben biztosították a birtokososztály feudális úri jogait. A szőlőbirtok utáni megváltásokról szóló 1868. évi 29. t. с. a parasztok kezére jutott szőlők után járó szolgáltatások összegét szabályozza, de szigorúan megmarad az úrbéri telkekhez tartozó szőlők mellett és nem rendezi az egyéb szőlők után járó szolgáltatások kérdését. Csupán a szerződés alapján használt szőlőkre vonatkozólag mondja ki, hogy ha a szerződés lejárta után 1 évig a földbirtokos nem veszi vissza a szőlőt, elévül а földre való joga, в akkor az azzal kapcsolatos szolgáltatások is megválthatók lesznek. A törvényjavaslat tárgyalása alkalmával Vukovics Sebő úgy nyilatkozik, hogy 48-ban sietni kellett, ma azonban mindenre van idő. és — jellemzően az egész birtokososztály álláspontjára — leszögezi, hogy addig, „míg az új törvény kihirdetve nincs, ezen dézsma megadása épp oly törvényes kötelessége a szőlő művelőnek, mint a minő kötelessége a házbérlőnek a bért megfizetni a ház tulajdonosának... az igazi liberalizmus abban áll, hogy egyáltalán semmi osztályt ne engedjünk elnyomni". Az elnyomottak persze a földtulajdonosok. Fel is veti „meggondoltuk-e mi azt, hogy hány család közé hoznánk pénzügyi zavart, ezen hirtelen elénk állított törvényjavaslat által, midőn a jelen szüretből járulandó dézsmából ki akariuk szorítani." Ügy véli, hogy sem az ország nyugalmára, sem a dézsmafizetőkre nem lett volna káros, ha a többi úrbéri javaslattal együtt tárgyalnák a kérdést. Javasolja, hogy adják ki bizottságoknak.142 Ellenzék és kormánypárt a feudális maradványok kérdésében, a 48-as pártot kivéve, egyhúron pendült. Az 1871. évi 53. t. c. az úrbéri kapcsolatból fennmaradt jog- és birtokviszony rendezéséről szól. A törvényjavaslat indokolása már előreveti árnvékát annak, hoöv milyen maga a törvény. A minisztérium nem tartja szükségesnek a birtokszabályozások érdekében az eddigiektől lényegesen eltérő új elvek felállítását, sőt ez veszélyes is lehetne, mivel számos esetben törekednének arra, hogy a törvénynek visszaható ereje legven, „minek nemcsak általános izgalom, hanem a birtok biztonsága iránt táplált bizalomnak megrendülése lenne kiszámíthatatlan horderejű biztos következménye". Az 1871. 53. tc. egyébként leszögezi, hogy az úrbéri telekhez külön legelő, erdő, nádas jár. A puszta telkek birtokáról kimondta, hogy azok az 1848. I. 1-i birtokoséi és utánuk szintén jár legelő, erdő, nádas. Az 1848. I. 1. előtt adott és az 1836. IV. tc. 11. §-ábau meghatározott és szolgáltatásokkal terhelt földek a birtokos kezén maradnak. Az 1820. I. 1. előtti paraszti földfoglalások érvényesek, az 1820. és az 1859. XII. 31. közöttiek csak akkor, ha ugyaneddig megindult a tagosítási és elkülönzési per. A maradványföldek a jelenlegi tulajdonos kezén maradnak, de legelő és erdőilletmény nem jár utána. Azoknak a volt jobbágyoknak, akiknek 48. I. l-ig faizási joguk volt, ki kell hasítani a 141 Révai József: i. m. Bp. 1948. 123—124. 1. 143 Az 1865. dec. 10-ére hirdetett országgyűlés nyomtatványai. Képviselőházi Napló X. kötet, 20., 22. 1. 1868. IX. 21. (ezentúl: Napló).
