Századok – 1950
Tanulmányok - Mérei Gyula: Adalékok a magyar mezőgazdaság kapitalista fejlődésének történetéhez. 235
248 MÉH EI GYULA jelentette ki. Ez persze nem volt igaz. A nagy nehezen létrejött megegyezés szerint a földek egyharmada, ill. helyenként fele lett az uradalomé.51 Zichy gróf Seregélyes mezőváros kúriális nemeseinek „kegyesen" (így!) megígéri, hogy hat teleknyi földet ezután is engedélyez nekik az eddigi cenzus mellett.5 2 Sina Simon báró Kerepes község 461 holdnyi irtványföldjének felét veszi el.5 3 A veszprémi káptalan Kisfalud, Balatonkisszőlős és Balatonfüred községekre olyan megállapodást kényszerít rá, hogy az irtásföldek egyharmada maradt a volt jobbágyok kezén, míg kétharmada a káptalané lett.5 * A nádasdladányi uradalom 1860. április 14-én olyan megállapodást kényszerít volt úrbéreseire, hogy megvonja tőlük a faizási jogot és helyette telkenként 2 Vi hold rétet ad, ami .az úrbéri pátens nyilvánvaló megsértése, hiszen az erdőjárandóságként kiszabott minimális erdőterület helyett ugyanolyan területű rétet kaptak, ami sokkal értéktelenebb az erdőnél.55 A parasztság kiszolgáltatottságának jó példája a nádasdi uradalomnak a nádasdladányiakkal 1866. január 23-án kötött olyan értelmű szerződése, amely szerint a felek egyenlő értékű földet cserélnek el, de a parasztok ráadásként még 100 ingyen napszámot is kötelesek szolgálni.5 6 A legelőelkülönítés, tagosítás általában az egész parasztságra nézve súlyos következményekkel járt. Különösen sújtotta azonban a legszegényebb tömegeket, a zsellérséget, amely alig, vagy semmi legelőt nem kapott, mivel a legelőelkülönítés során a legelőrészt a parasztság kezén lévő földmennyiség arányában osztották ki. így természetes, hogy a kis- vagy semmiféle földű zsellérek nagyon kevés, rendszerint semmi legelőt sem kaptak. Kénytelenek voltak tehát csak kevés állatot tartani, vagy egyszerűen megválni állataiktól. Ez viszont azt eredményezte, hogy elvesztették fuvarozási, vagy bérnyomtatási lehetőségüket. „Mióta hazánkban... a tagosítások nagyobb részt bevégeztettek, melyek után a zsellérek lovakat nem tarthatván, gabnánk elnyomtatása végett a telkes gazdákra szorultunk."5 7 Ecseri Lajos is megállapítja, hogy az Alföldön általában a birtoktalanokat a közlegelők felosztásakor mindenütt kizárták a legelőhasználatból.5 3 A földrablások tehát igen számos esetben a paraszti gazdaság üzemének tönkremenését jelentették, mivel a földesúr az alapvető termelőeszköz, a föld, a legelő stb. részleges megvonása révén gyakran betört a parasztgazdaság 6 z ükség es termékébe. Ugyanakkor a parasztság módosabb rétege, ha bizonyos fokig károsult is a földrablások folytán, lényegesen kedvezőbb helyzetben került ki belőle, mint a dolgozóparaszti és agrárproletár tömegek. Természetes, hogy a földrablásokait a parasztság nem nézte tétlenül. Egyre élesedő és úgyszólván állandó mozgalmakban harcol sorsának további roszszabbodása ellen. Ezek a megmozidulások kellő megszervezettség és vezető osztály híján elszigeteltek maradnak és az uralkodó osztály erőszakszerve sorra leveri őket. Ennek ellenére mindannyiból világosan kiolvasható az a már többször említett törekvés: 48 szellemében megszabadulni a feudális terhektől és tulajdonul megszerezni az eddig használatlanul bírt földeket.59 A mozgalmak az úri terhek eltörlése céljából, a földek jogtalan elvétele vagy földek szerzése miatt törnek ki. Girált, Ferencvágás, Lucska, Kükemező, Kapi, 51 G. L. 1856. IV. 10. 63 Vasárnapi Üjság 1856. 22. sz. 53 G. L. 1854. II. 5. 54 G. L. 1857. II. 26. 58 Nádasdi Lt. okiratok IV. Nr. 982. M L. Nád. Lt. okiratok IV. Nr. 992. 57 G. L. 1860. VI. 28. 88 Ecseri Lajos: Az alföldi munkáskérdés és a mezőgazdasági válság, Bp., 1898. 44., 45. 1. 69 Vhtt. 1862—11—11—56 681.
