Századok – 1950

Tanulmányok - Mérei Gyula: Adalékok a magyar mezőgazdaság kapitalista fejlődésének történetéhez. 235

ADALÉKOK A MAGTAR MEZŐGAZDASÁG KAPITALISTA FEJLŐDÉSÉNEK TÖRTÉNETÉHEZ (Feudális maradványok a munkaszervezetben.) 1850—1945* Bevezetés. A polgári történetírás a parasztságnak jobbágyfelszabadítás utáni történetével való foglalkozása során, mind az ellenforradalmat megelőző időkben, mind az ellenforradalmi korszakban gondosan vigyázott arra, hogy a felszabadult parasztságot egységes osztályként kezelje, elleplezze a parasztf ság bomlását a kapitalizmus fejlődése során. Elkendőzze azt a tényt, hogy a nagybirtok és a számos feudális maradvány fennmaradása következtében a parasztság egyre nagyobb tömegei elviselhetetlenül nehéz sorsba jutottak. A tőkés kizsákmányolást ugyanis még a feudális kizsákmányolási formák továbbélése is nehezítette és elmélyítette a parasztság válságát. Elhallgatták mindezt, hogy ki ne derüljön, hogy a válságból való kijutás első lépése a nagybirtok felosztása. Az ellenforradalmi korszak előtt és alatt a polgári történetírók célja — az egyébként hibás úton járó polgári radikálisok kivételével — a nagybirtok úgynevezett történelmi szerepének megrajzolása és ezáltal a nagybirtok továbbii fennmaradása jogosultságának, egyszóval a szegény parasztok és mezőgazdasági munkások feudálkapitalista kizsákmányolásának igazolása és a figyelem elterelése volt a nagybirtokok felosztásá> nak és a kizsákmányolás elleni harc sorrendjében elsőnek az erről a részről jövő kizsákmányolás felszámolásának szükségességéről. A parasztságot egységes osztályként és az ellenforradalom korszakában „nemzetfenntartó" elemként kezelő polgári történetíróknál felszínre jutó felfogás pedig a parasztság vékony kizsákmányoló — kulák — és az óriási tömegű kizsákmányolt mezőgazdasági munkás és szegényparaszt-rétegei között egyre inkább felszínre jutó és egyre élesebb osztályharcot akarta leszerelni és osztálybéke hirdetésével biztosítani az egyházi és világi nagybirtokkal együtt az ellenforradalmi rendszer falusi támaszának, a kulákságnak kizsákmányoló uralmát is a falu dolgozói fölött. Ezek a magukat objektívnek feltüntető, de valójában a kizsákmányolók uralmának igazolására szolgáló és a valóságot meghamisító írások nagy gonddal ügyeltek arra, hogy az igazság ne derüljön ki. A marxista történetírásra vár az a feladat, hogy a valóságot ezen a téren is feltárja. Megmutassa, hogy a parasztság bomlása, ellentétes érdekű osztályokra szakadása, a kapitalizmus idején feltartóztathatatlan. Rámutasson arra, hogy a mezőgazdaság tőkés fejlődése során nagybirtok és az egyéb feudális maradványok fennmaradása hogyan mélyítette el és súlyosbította a földmunkás és szegényparaszt népesség sorsát. Feltárja, hogy a parasztság kizsákmányolók ellen vívott harcai elbukásának oka a megfelelő vezetés hiánya volt. * A rendelkezésre álló korlátozott terjedelem miatt a tanulmány két részben jelenik meg a Századokban. A most közölt első rész 1918-ig terjed.