Századok – 1950

Tanulmányok - Kató István: A magyar jakobinus mozgalom néhány kérdéséről. 199

"232 KATÓ ISTVÁN naián szül. Zseniális az ideológia területén, olyan dolgokat lát meg, amire még a következő század sem kepes, de a politikában ingadozó. Martinovics 1794-ben, amikor a szervezést megkezdi, nem azonos azzal, aki, mint monarchista reformer elment egész a királyi titkos szolgálatig, de azért nem is szabadult rneg teljesen múltjától, amit ingadozásai mutatnak elfogatása után. A köztársasági mozgalom viszont nem azonos Martinoviccsal és Laczkoviccsal, mert ez nem a királyi titkos szolgálattól elfordult, csalódott emberek mozgalma, hanem az olyan nagyszerű forradalmi demokratáké, mint Szentmarjay, Hajnóczy, Öz, Bacsányi, Verseghy és a többiek, akik nem szennyezték be magukat meg a monarchista demokratizmus illúziójának az idején sem, a titkos rendőrséggel való kapcsolatokkal. Bár ők a társadalomnak csak egy vékony réteget alkották, mégis voltak annyian, hogy megállapíthassuk, hogy itt nem magános bolygókról, hanem egy társadalmi rétegről van szó, amely a francia forradalom hatására, a feudális Magyarországon kereste a polgári átalakulás útját és valószínűleg eljutott volna a szervezkedéshez Martinovics kezdeményezése nélkül is. Ha a köztársasági mozgalom nem is azonos Martinoviccsal, de Martinovics sem választható el attól. Az ő vaskos hibái is annak a történelmi helyzetnek sajátosságaiból fakadtak, amely a mozgalmat létrehozta. Martinovics nélkül a mozgalom szegényebb lenne. Martinovics végzi a legnagyobb ideológiai munkát, ő jut el legkövetekezetesebben a materialista filozófiához, ő írja meg a leglángolóbb hangú felhívást az intervenció ellen, ő fogalmazza meg a szervezet programmját, ő a mozgalom kezdeményezője. Martinovics munkái, ha egyenként vizsgáljuk, hiányosak, mert hol a nemzeti kérdésben való közömbösség hibája van meg bennük, hol feudális korlátai vannak. Martinovics egyedül, saját erejéből nem volt képes felvetni a gyarmati és feudális Magyarország problémáit. Hosszú ideig a királyban keres elihez támaszt, így lesz monarchista. Később, amikor szembefordult a királlyal és a titkos összeesküvés útjára lépett, ehhez is szövetségest ikeresett, így jutott el a középnemességhez, amely ellen eddig harcolt. Amikor a királyra támaszkodott, leleplezte a nemesit és a klerikálisát, amikor pedig a nemességre támaszkodott, leleplezte a gyarmatit és a monarchiát. így munkáiból, ha nem egyenként, hanem egészében vizsgáljuk, kibontakozik a feudális és gyarmati Magyarország olyan bírálata, amilyenre senki nem volt képes a 18. században. A köztársasági mozgalom végzete az volt, hogy minden osztály felé elszigetelődött és csak a demokrata értelmiség vékony rétegére támaszkodott Csak a középnemességgel szövetségben lehetett volna reménye a szélesebb harc kibontakozásához, de a mozgalom csak akkor jöhetett létre, amikor a középnemesség harcai már lezárultak. Ahhoz, hogy republikánusokká legyenek és szembeforduljanak a Habsburgokkal, előbb le kellett zajlania a Habsburgok fordulatának II. József alatt és a középnemesség fordulatának II. Lipót alatt. Ahhoz, hogy felismerjék a középnemesség nemzeti harcának jelentőségét és szövetségest keressenek benne, előbb a középnemességnek szakítani kellett a nemzeti harccal. De ahogy annakidején nem értették meg II. József és II. Lipót politikáját és polgári reformokat reméltek tőlük, most nem értik meg a középnemesség politikáját és nemzeti harcot reméltek tőle, akkor, amikor már szakított ezzel. Míg a demokratáknak a középnemesség felé el kellett szdgetelődniök, a parasztság felé ők szigetelték el magukat. Míg arra a középnemességben lévő feudális állta az útját a szövetkezésnek, erre a demokratákban lévő polgári mérséklet. A parasztság ezekben az években is nehéz, véres harcát vívja a hűbéri rendszer ellen, hol egyik, hol másik harcoló csoport fordul feléje, de csak azért, hogy harcát saját céljaira felhasználja, azután ellöki magától. A parasztság igazi szövetségesre nem talál. 1789-ben a középnemesek