Századok – 1950
Tanulmányok - Kató István: A magyar jakobinus mozgalom néhány kérdéséről. 199
"236 KATÓ ISTVÁN tői. Ez a programm azonban nemcsak 1794-ben, a nemesii kompromisszum idején, de 1790'9l-ben a nemzeti harc, sőt 1848-ban a forradalom idején is, túl sok lett volna, hiszen olyan követeléseket vet fel, pl. a köztársaságot. a2 egyházi vagyon elvételét, amelyeket a burzsoázia sem vetett fel soha többet Magyaroszágon. A programra alapvető ellentéte, hogy nemesi tulajdon alapján csaknem minden tekintetben polgári köztársaságot akar- Nem volt képes megoldani a feudális középnemesség és a republikánus radikalizmus „érdekegyesítését". Ez a programm kétségtelenül gyengeségeivel együtt a legnagyszerűbb, amire — Magyarország a 18. században képes volt. \i A második programmban, a „Polgárnak oktató könyvetskéjé"-ben, ahol 'nem kellett már tekintettel lenniök a középnemességre, attól félve, hogy eltaszítják maguktól, kiküszöbölhették volna az első gyengeségeit, de mégis alig mentek túl azon. Míg az első politikai nagyságukat mutatja, bár a nemességre való tekintettel engedményeket tettek, a második gyengeségüket mutatja. Abban nemesi korlátoltság, ebben a burzsoá mérséklet van. Támadásuk itt már szélesebb, az „emberiség három ostora" a királyság, a nemesség és papság ellen mennek harcba. Nem tesznek már különbséget, nemes és főnemes, pap és főpap között, mégis saját maguknak sokkal ködösebb, elvontabb programmot adnak, mint szövetségesüknek, a középnemességnek. Egyáltalán nem tisztázzák a két programm milyen viszonyban van egymással. Mit vesznek át és mit vetnek el a „polgárok", a „reformátorok" terveiből. Nem tisztázzák, hogy a nemzeti felkelést rövid, vagy hosszú idő múlva követi a nemesek elleni „felzendülés", vagy e kettő egyidőben zajlik le. Az oktató könyvecskében igen nagy gondot fordítanak arra, hogy megcáfolják a katekizmusnak azt a tételét,' amely csak a nemeseknek enged tulajdonjogot. De a hosszú fejtegetés mellett itt sem mondják ki, hogy ez az ott kifejtetteknek cáfolata. A programm irodalmunk egyik legszebb köztársasági propaganda irata, amely sokoldalúan és nagyszerű érvekkel leplezii le a monarchiát, most már nemcsak Habsburg-ellenes, hanem antifeudális tartalommal, mint a népnek és a haladásnak legfőbb ellenségét. A programm legfontosabb része, amely a parasztsággal és a „felzen düléssel" foglalkozik. Ez a rész mutatja, hogy a jakobinusok eljutottak a parasztsággal való forradalmi szövetség gondolatához. Olyan lángoló szavakkal írják le a parasztság helyzetét a „gyalázatos feudális sziszthema" alatt, amilyennel Petőfiig nem találkozunk. „Van-e valami külömbség a' szarvas marhák és a' rab-szolgák közit, tartásokra nézve? — Egy csepp 6intsl Valamint a' gazda az ekét vonó marháit maga előtt kénye szerént hajtja, szinte úgy bánnak a' királyok és arisztokraták jobbágyaikkal vagy rab-szolgáikkal, a' mint t. i. nékik teccik.12 5 „Milyen sanyargatásokat szenvednek a' jobbágyak (!) a' nemesektől? — A' jobbágyak, kiket ők parazitáknak neveznek azzal kénytelenek, hogy saját dolgaikat Uroknak kénye szerént félbe szakasszák, és ennek dolgozná menjenek, szinte ezen parasztoknak békességben kell tűrni, hogy adóik és Taxáik meg szaporodjanak. Egy némelly tartományokban ezen szegény áldozatoknak még annyi jussok sints, hogy Urok ellen panaszolkodjanak, és így tsak az a' szomorú választások marad, hogy vagy éhen meg haljanak vagy tirannizáló Urokat meg öljék az utánn pedig mint gonosz tévők fel akasztassanak."12 6 Hirdetik az elnyomottak jogát a forradalomra és a forradalmárok pátoszával a népfelkelés legyőzhetetlenségét. ,,A' tirannusnak erőszaka miatt аг 126 Az Emberek oktató könyvetskéje. Irodalomtörténet. 1950. 3. sz. 111. 1. 1M I. m. 115. 1.
