Századok – 1950
Tanulmányok - Szabó István: A hajdúk 1514-ben. 178
A HAJDÚK 1514-BEN 195 téktelen kivitel mellett kedvezőtlen időjárás is elősegíthette a magyarországi marhaállomány csökkenését. A nürnbergiek 1518-ban — mint láttuk — arról panaszkodtak, hogy Németországban, amelyet jó részben Magyarország lát el hússal, drága lett a hús s a drágaságot azzal magyarázták, hogy Magyarországon takarmányhiány miatt megromlott a marha.70 Az 1495-ben bevezetett kiviteli tilalmat többé nem újították meg. Néhány év múlva megengedték a kivitelt, de az országgyűlés most meg megkötéseket írt elő törvényeiben. Ezek a korlátozó törvényes rendelkezések negyedszázadon keresztül újultak meg. Először 1498-ban hoztak törvényt a kivitel korlátozásáról. Kimondták, hogy az országból egyetlen országlakó sem vihet ki marhákat vagy marhanyájat. Az országlakóknak a marhákat a törvényben megjelölt harmincadhelyekre kell hajtaniok, a külföldiek jöjjenek ide áruikkal — beljebb nem mehetnek — s ezeken a helyeken menjen végbe a vásár az országlakók és a külföldi kereskedők között.71 A törvény tehát csak azt tiltotta még, hogy magyarországi lakosok vigyék ki a marhát. A rendelkezésnek nem adták okát. Amikor azonban 1504-ben újból elrendelték, hogy a külföldiek jöjjenek az országba, ha ökröt, lovat vagy egyéb marhát akarnak venni, megmagyarázták az okot is: a harmincadot ők fizessék, nem pedig az országlakók.7 2 Nyilván a királyi kincstárnak fűződött valaminő érdeke ahhoz, hogy a határon a külföldi kereskedő vigye keresztül a megvásárolt állatokat s így ő fizesse a határvámot. A rendelkezést 1507-ben egyszerűen megismételték,7* 1514-ben azonban további megokolást olvashatunk: az állatokat azért nem szabad az országból országlakóknak kivinni, hogy a külföldi pénzek az országból könnyebben és gyorsabban kiküszöbölhetők legyenek s kogy azokat ne hozzák újból be, az állatokat tehát Pestre és Székesfehérvárra kell hajtani s a külföldiek itt vagy máshol is az országban magyar pénzen vegyék meg „mert nem az idegen nemzetek, hanean azok a magyarok szokták az országba az idegen pénzeket behozni, akik a külföldön adják el az állatokat".74 Ezeknek a korlátozó rendelkezéseknek a célja tehát kettős volt. Egyrészről azt akarták elérni, hogy a harmincadot a külföldiek fizessék meg. Majd 1518-ban már kifejezetten azzal indokolták a rendelkezést, hogy az idegen nemzetbeliek minél több jövedelmet hozzanak be.7 5 Ekkor fel is emelték 10 dénárral a marhavámot s 1522-ben további 20 dénárral már 50 dénár lett a vám.78 A vámnak külföldi vevőkre való hárítása a királyi kincstár érdeke volt. A kiviteli konjunktúra kihasználását a jelek szerint nem vetették meg az előkelő nagybirtokosok, sőt az ország főtisztségeit viselő mágnások sem. 1493-ban maga Ulászló király is marhában törlesztette adósságát Miksa császárnak.7 7 Majd 1497-ben Vingárti Geréb Péter országbíró eszközölte ki a királynál, hogy 600 ökröt harmincad fizetése nélkül hajthasson ki.7 8 Lehet séges az is, hogy az országbíró nem is a maga birtokairól hajtotta ki a marhát, hanem egyenesen kiviteli haszonra vásárolta azokat.7 9 A 16. század dere-70 Magyar Gazd. tört. Szemle 1900. 78. 1. 71 1498. évi 31. t. c. " 1504. évi 28. t. c. 78 1507. évi 10. t. c. 74 1514. évi 66. t. c. 75 1518. évi 34. t. c. 74 1522. évi 12. t. c. 77 Magyar Gazd. tört. Szemle 1900. 90. 1. 78 Orsz. Ltár. DL 25. 383. 78 Gyantay Albert nemes ember egy marhanyájnt akart a felkelés közben az országból kihajtani. Győr megye alispánjai: Héderváry Imre és Héderváry István elkobozták a nyájat, azt állítván, hogy Gyantay a zavarok közben nemesektől rabolta a marhákat. Gyantay viszont azt állította, hogy a marhákat «nég a felkelés előtt vásárolta össze. Héderváry-oklevéltár I. 545—546. 1.
