Századok – 1950
Tanulmányok - Szabó István: A hajdúk 1514-ben. 178
I 182 SZABÓ ISTVÁN A két királyi levél mellett § hajdúk 1514. évi szerepéről a harmadik — mintegy hivatalos — tanúságot az 1514. évi törvényekben találjuk.'A törvényeket alig néhány héttel a parasztok teljes leverése után hozták s kevés kivétellel a bosszútól fűtött nemesi rendek megtorló parancsait és rendelkezéseit tartalmazzák. A _6Q;__artigulus eltiltva a javadalommal nem bíró papokat és. iskolás diákokat a fegyverviseléstől, a rendelkezést azzal folytatja, hogy[j marhapásztorok, akiket közönséges nyelven hajdúknak neveznek,14 ne hordjanak lándzsát, sem más fegyvert, a parasztok se merészkedjenek puskát hordani, mert különben a hajdút, ha fegyvert visel, bárki és bárhol elfoghatja s elsőízben ki kell őt herélni; másodízben, ha ismét fegyvert visel, le kell nyakazni vagy más halállal büntetni; a parasztnak pedig ha puskája lenne, jobb kezét le kell vágmi/í A következő 61—arliciilys szintén szól a hajdúkról. Az országgyűlési rendek abból a célból, [Jiogy^ hajdúk gonoszsága megszűnjék és véget érjen,1* elrendelték, hogy a marhák és jószágok részére mások földjén, sem a parasztok, sem a szabad vagy más királyi városok nem állíthatnak házakat, mezei kunyhókat vagy kalyibákat, melyeket közönséges névvel szállásnak, neveznek;' ha a nemesek földjeiken mégis ilyen házakat találnának, feleséges, tisztesseges és jóhírű őröket állítva megtarthatják azokat és saját földjeiken ugyanígy cselekedhetnek a polgárok és parasztok is; egyébként, ha a parasztok által okozott károk felülvizsgálatakor polgároknak és parasztoknak főurak és nemesek földein beleegyezésük nélkül emelt ilyen kunyhóit találnák, ezeket szét kell hányni s ha újból felállítanák, el kell hajtani a nemesek, polgárok és parasztok jószágait. Az 1514. évi törvényekben kifejezetten nem találjuk annak említését, hogy a hajdúk részt vettek volna a parasztok felkelésében, azonban az ellenük hozott rendelkezéseket, a szóbanforgó törvények eredetét és célzatát ismerve, a már ismertetett két királyi levél nélkül is feltétlenül a parasztok háborújában való részvételüknek kel'ene tulajdonítani. II. Ulászló leveleinek ismeretében pedig legkevesebb kétségünk sem lehet affelől, hogy az országgyűlési rendek 1514. őszén azért tartották szükségesnek, hogy a hajdúk felől rendelkezzenek és őket annyira kemény büntetéssel sújtsák, mivel résztvettek a felkelésben és Dósa seregében harcoltak. Az idézett articulusok egyben. áthidalják a két királyi levél között mutatkozó hézagot is. Az egyik oklevél ugyanis csak Dósához csatlakozó parasztokról, a másik Dósánál katonáskodó haidúkról szól. A rendek az 1514. évi 60. t.-c.-ben szükségesnek tartották világosan azonosítani a kettőt: pásztorokról és pedig marhapásztorokról (bubulci) van szó, akiket „közönségesen hajdúknak nevez-A király két levelének és az 1514. évi törvénycikkeknek a megszólaltatása után érdeklődéssel fordulhatunk az elbeszélő források, az egykorú tudósítások és krónikák felé, hogy vájjon szólnak-e a hajdúkról, mint Dósa seregének harcosairól. Vizsgálódásunk eredménye e tekintetben csupán részben eredményes. Két röpirat, melyet még a magyar parasztfelkelés évében N érne törsz áigib an kinyomtattak, csupán ..keresztesieket említ,1* Taurinus „Stauromachiá"-ja, a parasztfelkelésről néhány év múlva írt verses krónika pedig ,.paraszt"-ként (nisticus) és bizonyosan humanista hatás alatt klasz-87icizálóan „földműves"-ként (agricola) emlegeti a felkelőket.1 7 A külföldi 14 „bubulci, vulgari sermone hajdones nuncupati". 15 „ut per hoc malitia hajdonum cesspt et depereat". " Az „Aln gross Wunderzaichen" c. Augsburgbran kinyomtatott röpirat tulajdonképpen egy budai polgárnak Bécsbe írt levelét közli. A „Die Auffrur so geschehen ist Ungarnlande" с. későbbi, de szintén 1514-ben kinyomtatott röpirat átvette az előbbi szövegét s hozzáfűzte Brandenburgi György Magyarországból elmenekült ispánjának leírását. Magyar fordításuk Geréb László—Székely György: 1. m. (Budapest, 1950.) 104—107. 1. lf Engel: Monumenta Ungarica (Vienna, 1809) 110—184. 1.
