Századok – 1950

Tanulmányok - Szabó István: A hajdúk 1514-ben. 178

A HAJDÚK 1514-BEN 179 A kérdés — a hajdúk 1514. évi szerepe — közelebbi megvilágítására törekedve, nem lesz felesleges, ha az egykorú történeti forrásokat — az okleveleket és elbeszélő leírásokat — számbavesszük abból a szempontból, hogy szólnak-e a hajdúkról s hogy egyáltalában kiknek-miknek nevezik Dósa György katonáit, a fegyvereiket a földesurak ellen fordító keresztes felkelőket. Kérdésünk szempontjából ugyanis nem közömbös az a körülmény, hogy az 1514. évi parasztmozgalomról szóló forrásaink milyen hangsúllyal és milyen körülmények között említik a felkelők között a hajdúkat s hogy említésük az egyes forrásokban elvétve vagy valamilyen rendszerességgel történik-e. Erre nézve lényegesen más feltételekkel keíl számolnunk az okleveles és az elbeszélő források tekintetében. Az oklevelek és levelek, amelyek a parasztok felkeléséről és háborújáról 6zó!nak, vagy arra valami módon utalnak, részben 1514-ből a mozgalom idejéből, részben a következő hónapokból és évekből, tehát már az események megtörténtét követő időből származnak. Az egyidejű oklevelek és levelek megírására közvetlenül maga a parasztok megmozdulása adott alkalmat. Azokban egyrészről a parasztok vezetői, másrészről a király, Bakócz Tamás érsek, Szapolyai Jánosi erdélyi vajda, Thuróczy Mihály erdélyi alvajda és egyes megyék adnak ki rendelkezéseket a keresztes hadjárattal, illetőleg a parasztok háborújával kapcsolatban. Találunk a levelek között néhány magánlevelet, találunk követeknek külföldi országokba vagy onnan küldött jelentéseit. Egy falusi plébános levele is szerepel ilyen forrásaink között. A parasztok felkelésének leverése után keletkezett oklevelek a parasztok felkelése következtében előállt valamilyen viszály, sérelem, büntetés vagy jutalmazás elintézését tartalmazzák. Legtöbbször olyan birtokok eladományozásáról szólnak, amelyeket a parasztok mellett felkelt nemesektől koboztak el. Az ilyen adományleveleket a király — II. Ulászló, majd II. Lajos — kancelláriájában írták s az elkobzás vagy jutalmazás kapcsán visszautalnak — bár rendszerint röviden — a parasztok felkelésére.® Az okleveleknek és leveleknek írói rendszerint nem kerülhették el, hogy valamiként meg ne nevezzék а nemesek ellen harcoló felkelőket. Ismerve a középkori levelezés, különösen az oklevelezés kötött formáit és stiláris egységét, arra eleve nem lehet gondolnunk, hogy a levél —, főleg pedig az oklevélírók bővebb magyarázatába bocsátkozzanak annak, hogy kik-mik — jobbágyok, zsellérek, szegényparasztok, városi dolgozók, pásztorok vagy éppen hajdúk stb. — voltak a felkelők. Sőt éppen a stiláris formulák korában természetesnek kell találnunk, hogy az oklevelekben és levelekben a felkelőket, ha egyébként különféle változatok szerint, szorosan ismétlődő kifejezésekkel nevezték meg. Maguk a felkelők — Dósa Ceglédről kibocsátott parancsával együtt négy levelük maradt fenn — egyformán „crucifer"-oknak, kereszteseknek nevezik magukat, azután is, hogv a török ellen összehívott keresztes had a nemesek ellen kezdett háborút.7 A felkelőknek a parasztháború kezdetéig mások számára is „keresztes" volt a nevük, de a háború megindulása óta már legtöbbször másként jelölték meg. II. Ulászló első, május 24-én kelt parancsát, melyben — már a felzendülés után — biztosítékot nyújtott a • Eredetiben és teljes szövegében 79 oklevelet és levelet volt módunk megvizsgálniezek közül 13 ismeretlen a történeti irodalomban. A kiadott oklevelek és levelek jórésze is nehezen hozzáférhető. Érdemes volna az ismeretlen oklevelek és levelek felkeresését továbbfolytatva (a kuttás egyáltalában nem reménytelen), a legnagyobb magyar, sőt az egyik legnagyobb európai parasztforradalom oklevéltárát kiadni! 7 A négy levél: Dósa György rendelete 1514. (máj. 18). Katona István: Hist. érit. XVIII. 720. 1.; Pray György: Epist. proc. I. 85, 86. I; Kecskés Tamás és Megyaszói Mészáros Lőrinc 1514. (május) Századok 1872, 440. 1,; Bagó Ferenc 1514. máj. 23. Századok 1872. 440—441. I; bizonyos „belliger cruciferorum" 1514. (május) Századok 1872. 442-443. 1. 12*