Századok – 1950

Tanulmányok - Kardos Tibor: A huszita mozgalmak és Hunyadi Mátyás szerepe a magyar nemzeti egyház kialakításában. 121

12ü KARDOS TI BOB sának könnyebb lehetőségei miatt. De vezette az abszolút monarchia felé tekintő államfelfogása is. Bizonyítani tudjuk, hogy társadalmi felfogása sokkal haladottabb volt, mint kortársaié és nem véletlenből vagy „hízelgésből" tapadt hozzá nevéhez az „igazságos" jelző, hogy a leghaladóbb gondolkodású lenaissancekori uralkodókhoz tartozott, akik az abszolút monarchia kezdeti megvalósítói. De a francia forradalom elveiig vagy gyakorlatáig nem is juthatott el. Azonban felfokozott egy a világi feudalizmus érdekében való folyamatot. Halála után tizennégy évvel az országgyűlés a köznemesi párt szenvedélyes követelésére olyan határozatokat hozott a papi dézsmáról, amelyek néhány évre a dézsma gyakorlati hatályon kívül helyezését jelentették. À pápa felismerte az intézkedések és a közhangulat jelentőségét és kétségbeesett levélben fordul II. Ulászlóhoz a szerinte váratlan fordulat láttán: hogy „kedvelt gyermekeink Magyarország előkelői, bárói és nemesei, sőt a laikusoknak úgyszólván egész sokasága . . . nem adják meg a dézsmát az egyháznak, javait elragadják és magát a klérust kemény és nyílt fenyegetésekkel üldözik, országodban napról napra minden erejükkel arra törnek, hogy az egyházi rendet meg kisebbítsék, sőt megsemmisítsék. A nemesség, különösen annak elszegényedett alsóbb rétegei, a maga érdekében átvette a huszitizmus követelését a dézsma megszüntetésére, mint ahogy a huszitákhoz és a reformációhoz való csatlakozásának is ez volt egyik legfontosabb rúgója. Hasonló okokból történt, hogy a feudális főpapsággal, mely a nagy király halála után visszaszerezte hatalmát, olyan éles konfliktusokba keveredett annak egyre fokozódó vagyonhalmozása miatt. Az államegyházi rendszer egyes intézkedései megszűntek ugyan, mint pl. az egyházi hierarchia úgyszólván teljes ellenőrzése, a vagyoni és hatalmi korlátozás, de érvényben maradtak az ország szuverénitását a szentszékkel szemben biztosító intézkedések (főkegyúri jog, perek indítása Romában és fellebbezések). A hatalmi túlkapások, vagyongyűjtés és erkölcsi visszaélések, melypket többé nem fékezett a központosított királyi hatalom, felszították az egyre hevesebb reformációs követeléseket. Így válik ez az emberöltő a magyar előreformáció korszakává. A lutheri reformáció példátlanul gyors és nagyarányú elterjedését Mohács után nem lehet avval a ténnyel megmagyarázni, hogy sok püspök esett el Mohácsnál. A reformációtól a fejlődő polgárság és a feudális urak által kizsákmányolt jobbágyság a papi feudalizmus megszüntetését várta, a 212

A pápát nyilván az 1504-i országgyűlés egyházi és különösképpen dézsmaügyi rendelkezései riasztották meg, az 1504. évi decretum 13. és 23. cikkelye, de elég nyugtalanítóak lehettek a 10., 26. és 27. cikkelyek is. A pápa levelének kitételei igen jellemzőek: „Non sine intima viscerum nostrorum commotione cx dilecti filii Jacobi Nerei cursoris apostoliéi ad nos nuper as abs tc redeuntis relatione percepimus, quod diecti filii proceres barones, nobiles, ac demum omnis fere laicorum mutitudo istius regni Hungáriáé, neseimus, quo spiritu ducti, décimas ecclesiis non reddendo rapiendoque, quae ad ecclesias pertinent et clerum ipsum aeriter et apertis iam minis persequendo omni conatu diminutiónem imo verius oppressionem ecclesiastici status in eodem regno tuo magis in dies moliuntur." Ld. Georgius Pray: Epistolae Procerum, I. Posonii, 1806. 49—51. 1. — Ez a folyamat természetesen régibb keletű és már 1498-ban odavezetett, hogy a királyi korona őrzéséből kizárták az egyháziakat. Ez az első súlyos jele a válságnak, 1498. 25. cikkely. Magyar Törvénytár, I. 608—609. 1. Az 1504. egyházkorlátozó országgyűlési végzések országos hangulatra támaszkodtak. Ennek je'e az a rendkívüli jelentőségű, eddig figyelemre nem méltatott egyezmény, amelyet 1503. szeptember 15-én Miklós erdélyi püspök a székely nemzet követeivel kötött. Jóllehet az egyezmény úgyszólván kizárólag az alsópapságra vonatkozik, mégis rendkívül jellemző, mert mindvégig az egvház jogainak korlátozására irányul. Ld. Székely Oklelvél'tár, III. 153—157. 1. ' ' V*;