Századok – 1950
Tanulmányok - Kardos Tibor: A huszita mozgalmak és Hunyadi Mátyás szerepe a magyar nemzeti egyház kialakításában. 121
î 74 KARDOS TIBOB Egyedül Magyarország lenne képes végrehajtani a nagy vállalatot, melyre soha nagyobb alkalom nem volt. Azonban úgy látja, hogy a szentszék ígéretei üres szavak, sőt a pápa irigykedve nézi hatalmának emelkedését. Emögött Velencét sejti, a féltékeny és erőszakos ellenfelet. Mintha csak Marx idézett jegyzeteinek változatát olvasnánk: mese mindaz, amit a velenceiek hajóhadukról regélnek, a velenceieknek egy céljuk van csupán, némi pénzért és ellenszolgáltatások fejében eladni a török herceget a szultánnak. Felveti a kérdést: vájjon használták-e valaha is a velencei hajóhadat a kereszténység javára? Ellenkezőleg a velencei flotta „kizárólag velencei érdekeket szolgál. Sőt a kereszténység ellenségeinek fegyvereket és különféle árucikkeket szállít, melyeknek beviteléből a törökök több hasznot húznak, mint félbirodalmuk egyéb jövedelméből. Ennek ellenére a velenceiek, akik a törököknél is lelkiismeretlenebbek, őszentsége a pápa előtt nagy becsületben állnak. Pedig sok idegen várost és tömérdek egyházi vagyont bitorolnak, a papságot évenkint háromszor-négyszer megadóztatják, az egyházi büntetéseket és tilalmakat kérkedve lenézik." Kiegészíti a képet az erőszakos velencei vámpolitika megbélyegzésével: „A szentszéikinek ezen kedves és áldott gyermekei jól meggyűlöltették magukat, mivelhogv adriai hajóhaduk parancsnokai kegyetlen adókat és vámokat hajtanak be."20 Í Hamarosan újabb elemek vegyültek az elkeseredett vita anyagába, mert a pápa személyesen kezdett alkudozni Dzsem herceg váltságdíja tárgyában ez egyiptomi szultánnal. Az események igazolták Mátyás királyt, amikor a követ fejére olvasta, hogy a pápa egyszerűen nyerészkedni kíván a hercegen.206 A török háború körüli vita felfedi az európai bomlás minden motívumát, de azt is mutatja, hogy mennyire összefüggött Mátyás királynak apósa érdekében indított harcával és végső fokon a függetlenség és nemzeti egyház kérdésével Nápolyban és Magyarországon egyformán. A pápa már csak azért sem adhatta ki Dzsem herceget Mátyásnak, mert evvel a magyar király apósát és a szembenálló koalíciót erősítette volna. Hiszen nem volt vitás, hogy Mátyás király kedvező körülmények között valóban végre tudta volna hajtani a régen tervezett és áhított döntő törökellenes hadjáratot. Mátyás pedig közben valóban fenyegető cselekményeket hajtott végre Olaszország területén. Ancona városát hatalma alá fogadta és kitűzette a magyar zászlót. Erre az ancohaîâîr egyszerre felmondták a pápával szemben fennálló hűbéri viszonyt, eltiltották a fellebbezést a városi törvényszékektől a pápához. A magyar uralkodó még tovább ment: felfogadta Giulio Cesare Varanót, Camerino urát, aki zsoldosvezér volt, „védelmébe" fogadta a pesaröi uralkodó özvegyét, tárgyalásokat kezdett az urbinói herceggel. Nagy LÍajos óta magyar uralkodó ilyen erőteljesen nem szólt bele a félsziget ügyeibe. Mindazáltal ennek a katonai előkészületnek nem voltak támadó céljai. Mátyás király világosan megmondta a pápai követnek: nem kívánja, hogy a pápát megtámadják, viszont minden körülmények között megvédi apósát.20 7 Egyszersmind komolyan óvta a pápát, nehogy egyházi átokkal próbálkozzon vele szemben, mert abból „nagy skandalum" fog származni. A „nagy skandalum" alatt nyilvánvalóan az apósával együtt tervezett zsinatot értette, amelyen letétették volna a pápát. Félni azonban egyáltalán nem félt. Csípősen jegyezte meg a legátusnak — miután közölte, hogy apósát megvédi —: m> Ld. u. o. 19., 26., 57. 1. — A velencei vámpolitikáról u. o. 28. 1: «и» U. o. 26., 62., 81., 84., 85., 91. 1. Továbbá: Magyar Diplomáciai Emlékek Mátyás király korából, III. 19 1. 2,7 Fraknói: i. m. 63. L j
