Századok – 1950

Tanulmányok - Kardos Tibor: A huszita mozgalmak és Hunyadi Mátyás szerepe a magyar nemzeti egyház kialakításában. 121

Л 132 KARDOS TIВСЖ legkiválóbb egyénisége ée nemzeti királyságának tetteit megéneklő költője. Ja nus Pannonius époszt tervezett Hunyadi János hosszú hadjáratáról/' A nemzeti uralkodó legendás apjának legnagyobb küzdelmét akarta tehií megörökíteni a nemzet egész létét fenyegető legnagyobb veszedelemről énekel we. IV. Az „aktuális" epikának ez a széles elterjedtsége átvezet bennünket a magyar nemzetté alakulás egy másik jelentékeny tényezőjéhez, a huszitizmushoz, mely aktuális forradalmi dalaival, dallamot, ritmust, bátorítást adott л már különben is meglévő nemzeti epikának. Ez azonban csak másodlagos tényező, sokkal fontosabb számunkra, hogy a huszitizmus közvetlenül előmozdította-e a nemzetté válást és a nemzeti egyházra való törekvéseket? ЧА polgári kutatás gondosan elkerülte a nemzeti egyházak összefüggését я huszita reformációval és mozgalmakkal. A magyar szerzők mélyen hallgatnak róla, kivéve Barta Istvánt, aki számontartja Wiclifnek az államegyház történetében oly fontos álláspontját, de hozzáteszi, hogy az angol reformátor tanai „még az ő életében Angliában, nem sokkal később pedig Csehországban nagyon káros gyümölcsöket teremnek".42

Ezek a „nagyon káros gyümölcsök" kétségkívül az 1381-i angol parasztfelkelés és a huszita reformáció. Bennünket éppen az érdekel, hogy a huszitizmus mit jelent a nemzeti Öntudat kibontakozása és a nemzeti egyház kialakulása szempontjából és hogy magyar változatának is megvan-e ez a jelentősége? A huszitizmus, elindítójának Husz Jánosnak és tanítványainak kezdeti tanítása alapján, nem egyéb, mint a prágai egyetem cseh értelmiségének és az ÜjTáros cseh polgárságának társadalmi harca a német magisterek, a javak ban duskálódó német főpapság és az Óváros gazdag német polgárságának uralma ellen. Ehhez a küzdelemhez elejétől fogva csatlakozik a cseh nemesség zöme. Luxemburgi (IV.) Károly császár cseh király ugyanis minden eszközzel gazdagította az egyházat, pontosabban a német papságot a cseh nemesség rová.sára, mely vak dühvel várt ez alkalomra, amikor elszegényedéséért boszszút állhasson és visszaszerezhesse korábbi hatalmát. Ha nálunk Magyarországon idegenek voltak a városok (német, olasz hospesek), Csehországban még annyival bonyolultabb a helyzet, hogy ott számottevő, el nem csehesedett német nemesi réteg is élt, gazdasági és politikai túlhatalmat szerezve a cseh többség rovására. A feltörő cseh polgárság azért tudott olyan hatalmas nyomást kifejteni, mert az egyetem elégedetlen cseh értelmiségétől ideológiát kapott és a nemesség nagyarányú csatlakozásával át tudta lépni a városi kereteket. A minden ellenállást elsöprő tömegerőt azonban a cseh parasztok adták, akik ugyan Prágába özönölve a városi plebejus tömeggel együtt az egyház eile« ée a németek ellen hajtottak végre forradalmi cselekményeket, de hamarosan kialakuló ideológiájuk kétségtelenné teszi, hogy az egész feudalizmus ellen keltek fel. A nemesség javarésze pedig a prágai polgárok és cseh magisterek szövetségese volt, nem pedig a parasztoké, akikhez csak az egészen szegény nemesi elemek csatlakoztak. A huszita felkelésben tehát különböző elégedetlen társadalmi rétegek egyesültek különböző harci célokkal, de egyes alapvető kérdésekben közös állásponttal. Az igazi akcióegységet éppen ezért csak rövidebb időszakokra tudták biztosítani és a mozgalom két szárnya: a nemesi-polgári, valamint parasz tipple bej usi között csak az ellenség által rájuk kényszerített harci szövetség állott fenn, amely a külső nyomást egy idő múlva nem bírta ki. 41

V. ö. Kardos Tibor: Janus Pannonius bukása. Pécs, 1935. 22—24. 1. « V. ő. Barta: i. m. 20. 1.