Századok – 1950
Tanulmányok - Kardos Tibor: A huszita mozgalmak és Hunyadi Mátyás szerepe a magyar nemzeti egyház kialakításában. 121
12ü KARDOS TI BOB rozatait.2 4 A Nagy Lajos halálát követő zavarok és a török veszedelem okolta meg, de az Angliában, Spanyolországban, Szicíliában fellángolt államegyházi viták is támogatták az országgyűlés erélyes intézkedéseit, melyekben már mintegy magban megvolt a pozsonyi ediktum. Az országgyűlés végzései kikelnek .az ú. n. „buUati" ellen, vagyis olyan papok ellen, akik a szentszék feT-hataímazásával követeltek maguknak egyházi javadalmakat vagy pedig Rómába idéztek másokat peres ügyekben. Ugyanitt forradalmi intézkedést hoztak a papi jövedelmek felhasználását illetően. Eszerint a rendkívüli háborús idők időtartamára a pipi Tizedek ' Tetet honvédelemre kell fordítani és ezért a püspöki tizedszedőket mindenütt egy szolgabíró kíséri, akL a termények és ö s s z ege k_f elét az ország nevében átveszi. A határozatok azonban olyan intézkedéseket is tartalmaznák, melyek egyrészt az egyház belső megújulását célozzák, másrészt az ország szuverenitását és a világiak érdekeit védeimezik és hasonló szelleműek, mint a bullas papok ellen szóló végzések. »Eltiltják a főesperesek többszöri kiszállását alárendeltjeiknél, a különdíjak szedését a meggyilkoltakért. Megtiltják az egyházi átok alá vetést, Rómába citálást, folyamatban lévő pörök oly módon való eldöntését, hogy a világi felet egyházi tilalom alá vetik. Kikötik a büntetések egyenlőségét egyháziak I és világiak számára.2 5 Az 1404-es pozsonyi ediktum szorosan a temesvári határozatokat követi. Miután 1403 augusztus- 9-én kibocsátott rendeletével eltiltott mindennemű servitiumot és annatát és semmisnek nyilvánította a pápának írásban vagy legátusai útján kiadott bárminemű rendelkezését, 1404 húsvétján kimondja, hogy mivel a pápa és a pápa rendeleteit vakon követő főpapok zúdították az országra a polgárháborút és teljes erővel támogatták Nápolyi László trónkövetelését, ünnepélyesen megszünteti „az engedelmességnek ama gonosztévő kötelességét", ugyanakkor pedig „a szent korona tekintélyéből és a királyi hatalom teljességéből (auctoritate sacrae coronae et de plenitudine regiae maiestatis) átveszi az ellenőrzést országának egyháza felett. A király előzetes beleegyezése nélkül patronátusi jogot nem gyakorolhat senki (sem egyházi személy, sem világi), semmi már meglévő javadalmat nem birtokolhat senki, a király engedélye nélkül semminemű pápai iratot kihirdetni nem lehet, különbeni javadalom jószág és fővesztés terhe alatt. Javadalmakat ezentúl csak a király hatalmából lehet elnyerni.28 Ebben a nagyjelentőségű törvényben a királyi centralizmus kísérlete világosan felismerhető. Mennyire jellemző, hogy feltűnik a Ia"ikus~harcok híres vezérszólama, mely egyszersmind a császári, illetve uralkodói centralizmus programmja is: a hatalom teljessége (plenitudo potestatis).27 Jellemző az ediktumra a teljesség, amely végső fokon az engedelmesség-megtagadásban jut érvényre. Hozzá csak Szép Fülöp egy évszázaddal korábbi ediktuma vagy pedig az ekkor Franciaországban forrongó „gallikán szabadságok" foghatók, melyekről a vita már folyt a pozsonyi törvény kibocsátásakor, de a kihirdetésre csak 1408-ban került sor.2 8 Amikor a világi keg^uraságot alárendeli a királyi kegyúri jóváhagyásnak, a centralizmust érvényesíti. Szükségszerű tehát, hogy a centralisztikus kísérlet jD^ai is felmerüljenek : a pénzgazdálkodás jelentkezése, belső piacok kialakulása és a külső veszedelem. Maga az a körülmény, hogy — a lezajlott polgárháború mellett — kiváltó okként azt is emlegeti, hogy egyházi és világi alattvalói szüntelenül panaszkodtak vagyonuknak és szabadságuknak a pápa 84 Közli Knauz Nándor: Magyar Történelmi Tár, III. 191—242. 1. 25 U. о. 219—20, 230, 236. 1. 2в Az ediktum szövegét ld. Leges Eceles. I. 471—474. 1. 57 U. o. 472. 1. и V. ö. Haller: i. m. 218—308. 1.
