Századok – 1950
Tanulmányok - Kardos Tibor: A huszita mozgalmak és Hunyadi Mátyás szerepe a magyar nemzeti egyház kialakításában. 121
12ü KARDOS TI BOB az engedelmességet a pápának, Hunyadi Jánosnak minden kérését boldogan teljesítette a szentszék hálából törökellenes győzelmeiért, mintha nem is folytatott volna kemény és éleshangú levelezést e „kérések" ügyében.5 Mátyás király korszaka volt polgári és főleg klerikális történetírásunk számára a legkényelmetlenebb részlet. Fraknói szerint Zsigmond engedelmesség-megtagadása óta ilyen viszonyban nem volt a szentszék és a magyar állam.6 Ennek oka persze Mátyás „erőszakos" egyénisége. Ha felháborodik, csiak azért teszi, mert „színes egyéniség", aki emellett még színlel is: így akar hatni a pápa követére.7 Nyilván merő diplomáciai fogásból mondja azt a sok vaskos igazságot is, amit a legátus jelenteni kénytelen Rómába. Innen már csak egy lépés, hogy a „színlelő" uralkodó személyi becsületét is kétségbevonják. Ezt el is végzi Galla Ferenc, amikor a föntebbi „fejlődéshez" híven úgy vélekedik, hogy Mátyás király csak azért akarta kezébe kaparintani a szultán öccsét, a trónkövetelő Dzsem herceget, aki Franciaországban volt fogoly, hogy sok /váltságdíjat kapjon érte a szultántól.8 Evvel mellesleg más célja is van: elfelejtetni, hogy a török hercegért — miután Rómába került a pápához — a szultán 'évdíjat fizetett a pápának, hogy valahogy „jól" vigyázzon a hercegre. A tényeknek ez a kiforgatása és meghamisítása egészen a legújabb évekig tartott. Egyetlen szerző nem mert hozzányúlni ahhoz a kérdéshez: vájjon a magyar királyi főkegyúri jog csakugyan Zsigmonddal kezdődik-e vagy ha valtak előzményei, akkor azok csupán az Anjoukra ós a XIV. századra nyúlnak-e vissza? Vájjon a királyi főkegyúri jogot nem kísérték-e már korábban is az államegyház többi jellegzetes vonásai is? Nem tartott-e lépést a magyar fejlődés az egyetemes fejlődéssel? Ellenkezőleg, polgári történetírásunk nagy igyekezettel vonta kétségbe Mátyás király állításait, mely szerint a magyar uralkodóknak emberemlékezet óta gyakorolt joga, hogy a főpapokat a pápának „bemutatják", csupán a megerősítést hagyva meg a szentszék számára. tHazai történetírásunk ezen a ponton a különben kedvelt Werbőczyvel szemben is csak „elnéző" hangot üt meg. Werbőczy ugyanis a konstanzi zsinat által kibocsátott bulláról beszél, amelynek nem tudtak nyomára akadni. így hát az a meggyőződés kapott lábra, hogy Werbőczy jóhiszeműen tévedett és e tárgyban is a szokásjog alapján állott. Annál nagyobb megrökönyödést keltett, amikor 1943-ban előkerült a konstanzi zsinat 21 bíborosa által 1417 szeptember 19-én kiállított és aláírt oklevél másolata, amely valóban biztosítj a a m agya r ál lam£gjdigz_í о g a i t.9 Az okmányt aláírta Oddo de Colonna bíbo r os~Ts, акл rövTHcIdráV.Má r t о n néven pápa lett. Az oklevél-aláírás körülményeiből kiderül, hogy a bíborosok nehezen szánták rá magukat az engedményre, amelynek árául azt szabták, hogy Zsigmond császár mondjon le az egyházi reformról. Ezt különben Zsigmond könnyen megtehette, mert a reform ügye ekkor már elbukott. Ez a nevezetes okmány, mely a „Cum ex consuetudine..." szavakkal kezdődik, teljes mértékben igazságot szolgáltat Mátyás királynak. Gondolatmenetében nagyjelentőségű mozzanatok vannak s ezért érdemes újból össze-5 Zsigmond király önkénye, szeszélye és álihatatlansága, ld. Fraknói: Magyar királyi kegyúri jog, 87. 1. — Hunyadi János idillikus kapcsolata a szentszékkel, ld. U. ő.: Magyarország egyházi és politikai összeköttetései, I. 66, 69, 74, 76, 85, 87. 1. Fraknóinak e korszakot illető tárgyalása éppen ezért állandóan tele van ellentmondásokkal. 6 Ld. Fraknói: Pecchinoli Angelo pápai legátus Mátyás udvaránál, Budapest, 1898. 3. 1. ' A „szenvedélyes, erőszakos természetű" királyról u. o. 6. 1. — A király haragja ügyesen rendezett színjáték, u. o. 30. 1. 8 Ld. Galla Ferenc: Mátyás király és a Szentszék, Mátyás Király Emlékkönyv, Budapest, 1940. I. 152. 1. * Ld. Mályusz Elemér: A konstanzi zsinat és a magyar főkegyúri jog, Budapesti Szemle, 1943. 65—71. 1.
