Századok – 1949

Lederer Emma: Az egyház szerepe az árpádkori Magyarországon 79

82 ledebkb emma „megtanították a föld megművelésére", vagyis szabadokból jobbággyá tették. Ugyanekkor azonban a kereszténység nevében „felszabadították" a rabszolgát, vagyis munkáját termelékenyebbé téve, belőle is jobbágyot csináltak. Ez valójában komoly haladás volt a feudális osztályrend felé és valószínűnek tekinltíhető, hogy ezen a téren a vezetők éppen az egyháziak voltak. De ugyanekkor kinyújtották kezüket minden magyar, úr és szolga jövedelme felé; első törvényünkben, Szent István törvénykönyvében, az Egyház első komoly fellépése gazdasági téren a tized megszervezése volt.8 A tizedről szóló törvénycikk 2. paragrafusában már nem szerzetesekről, hanem püspökről van szó. A püspökségek, — állítólag tízet alapított Szent István Magyarországon —, természetesen kezdettől fogva ugyancsak óriási birtokkal rendelkeztek, amelyeket a szerzetesekéhez hasonlóan szerveztek meg, ha talán nem is olyan, szaikszerűen, mint azok. Törvényeink szerkesztői a papok voltak. Világos tehát, hogy ezek a papság teokratikus törekvéseit is tükrözik, a nélkül, hogy teljes mértékben bizonyítottnak lehetne venni a papság döntő fölényét. De pl. a püspökök és általában a világi papság fölényét éppen az említett Szent István-féle törvémy is elismertéti, minden „világi" által. „Akarjuk, hogy a világiak az egyházak igazgatásában az ő szolgálatjokhoz alkalmaztassák magokat és engedelmesek legyenek nekik a keresztény viailás megtartásában.. 1. És az ispánok és a bírák legyenek az egyház, elöljáróival egyetértők az igazságtételben, mint Isten törvénye parancsolja."® Valószínűnek tekinthető, hogy az uralkodóosztályon belül, amely a királyból, a kisszámú bevándorolt idegemből a még nemfeudális módon gazdálkodó régi törzs-, illetve nemzetségfőkből állt, ai vezető szerep az egyháziaké, a niaigy monostorok apátjaié és püspököké lett. Azt hiszem, nem túlságosan lényeges, hogy a király jogi hatalma az általa adományozott birtokok felett milyen mértékű volt, a gazdasági erő, amely éppen a jól megszervezett birtokok urainak, az egyháziaknak kezében volt, a beleszólás jogát a „korlátlan hatalmú" uralkodóval szemben nem egy tekintetben alz egyháziaknak szerezte meg. A „'királyi tanács"-ban, amelynek a királyt korlátozó szerepe a még nem teljesen kialakult feudalizmusban még meglehetősen zavaros, a vezető, mondhatnók a döntő szerep a feudálisán gazdálkodó nagybirtokok urainak jutott. A király haitialma magánbirtokán, az ország területének nagyrészét behálózó óriási birtoktestekein nyugodott. A későbbi „prelati et baromes" közül még részben hiányoznak a, bárók:, a későbbi idők feudális világi nagyurai. A királyi birtok majdnem egészen bontatlan egysége, a feudális termelőerők még nem teljes kifejlődésének idején, kelti azt a látszatot, amelyre polgári történeíróink mindig hivatkozni szoktak, a korlátlan hatalmú királyi uralom látszatát. Az első kialakult, feudális erők, amelyek ezt a látszólagosan korlátlan, hatalmat korlátozzák, jelentős részben az egyházi nagybirtokok uraié, a „prelati"-é, a püspököké és az apátoké. A törvények intézkedéseiben mindenütt nyilvánvaló az egyház szempontjának érvényesülése, különösen, ha az egyházi és világi urak érdekei összeütköznek. Szénit István „Intelmeiben", mely bizonyára a XI. században jött létre, arról van szó, hogy a püspökök legyenek a király „seniorjai", akiket úgy ,,őrizzen, mint szeme fényét". A Corpus Iuris megijedt a „senior" szó magyar fordításától, amely tudvalevőleg hűbérurat jelent és teljesen értelmetlenül a 8 Szent István törvénye, caput 52.: Si cui Deus decern dederit in anno. decimam Deo det. 1. Et si quis decimam suam abscondit, novem solvat. 2. Et si quis decimationem separatam funatus fuerit, diiudicetur ut fur, ac huiusmodi compositio tota pertineat ad episcopum. Corp. jur. 42. 1. 8 Szent István törvénye, caput 2. 1. Volumus ut laici eorum ministerio obediant ad regendas ecclesias et ut obedienl«s sint eis ad eorum christianitatem servandam. 2. Consentientesque sint comités, iudices praesulibu» suis ad iustibiju faciendas. iuxta praecepta l«{|is divinae. Corp. jur. 22. 1.