Századok – 1949

SZTÁLIN ÉS A TÖRTÉNETTUDOMÁNY 2:J létezett és mindig létezni fog. Persze, lehetetlen volt észre nem venni л kapitalista rendszerben mutatkozó repedéseket Spengler erre a kétségbevonhatatlan tényre azzal az elmélettel adta meg a kapitalista társadalom védelmezőinek a megnyugtató választ, hogy a kapitalizmus csődje nem jeleni haladást előre, a szocializmus felé, hanem visszafelé, a középkori feudális rendhez. Y. I. Lenin így jellemezte a polgári tudománynak; ezt a zűrzavarát: „A lemondás annak lehetőségéről, hogy a meglévőt tudományosan feldolgozzák, a lemondás a tudományról, az a törekvés, hogy kigúnyoljanak minden általánosítást, elbújjanak a történelmi fejlődés minden „törvénye" elől, hogy a fától ne lássák az erdőt, íme ez . . . a divatos burzsoá szkepticizmus* . . . a halott és halódó skolasztika— osztályértelme."4 J. V. Sztálin a történelmi folyamat elméleténeik területén Yégzett munkáival a történelem bonyolult korszakában lépeitt fed. Megvédte a történettudományt a megsemmisítés kísérleteitől, alkotó módon továbbfejlesztette a marxizmus-leninizmust az új körülmények közt akkor, amikor a világ két táborra oszlott, amikor a szocializmus győzött a Szovjetunióban, és más országokban egyre jobban háborogtak a szocialista forradalom hullámiaii. J. V. Sztálin kristálytiszta világossággal és visszaverheteitlen meggyőző erővel beszél a történelemről, mint tudományról. „A dialektikus és történelmi materializmusról" szóló munkájában azt írja Sztálin elvtárs: „Ha a világon nincsenek elszigetelt jelenségek, ha az összes jelenségek kapcsolatosak egymással és feltételezik egymást, — akikor világos, hogy » történelemben előforduló társadalmi formákat és társadalmi mozgalmakat nem egy „örök igazság" vagy valamely más, eleve feltételezett eszme szempontjából kell értékelni, mint ahogy a történetírók nem ritkán teszik, hanem azoknak a körülményeknek a szempontjából, amelyek az illető társadalmi formát vagy mozgalmat létrehozták és amelyekkel kapcsolatban van."5 „Érthető, — hangsúlyozza a továbbiakban Sztálin elvtárs, — hogy a társadalmi jelenségeknek ilyen történeti felfogása nélkül történelemről szóló tudomány létezése és fejlődése nem lehetséges, mert kizárólag ez a felfogás óvja meg a történelemtudományt attól, hogy véletlenségek káoszává és » legostobább tévedések halmazává fajuljon."* A történeti fejlődés alapvető törvénye a mozgás és fejlődés folytonossága, a réginek az elhalása és az új növekedése, az új és régi harca, a forradalmi átmenet a régiből az újba. Ebből következik, hogy ,, ..nincsenek többé „megingathatatlan" társadalmi rendszerek, hogy a magántulajdon é* a kizsákmányolás nem „örök princípium ok", hogy a földesurak uralma » parasztok fölött, a kapitalistáké a munkálok fölött nem örök eszme".7 Amikor J. V. Sztálin konkretizálja elméleti tételeit, felvázolja az emberiség történetének képét a legrégibb időktől napjainkig. ,,A történelem a termelési viszonyoknak öt alaptípusát ismeri, ezek: ősközösség, rabszolgaság, feudalizmus, kapitalizmus és szocializmus."* J. V. Sztálin hangsúlyozza, hogy mindegyik típusnak megvan a maga sajátossága és a hangsúlyt az osztályharc jelentőségére helyezi a társadalmigazdasági formációk váltakozásának folyamatában. A társadalom haladása előre, az egyik formációból a másikba, ugrásszerűen megy végbe, forradalom útján. * Lenin: Művei, XX. kötet, 179. I,, orosz kiad. 5 Sztálin: A leninizmus kérdései. 638. 1. » U. o. 638. 1. 7 U о. 638. 1. « U. о. 655. 1.