Századok – 1949

Manhattan; A.: A Vatikán a haladás ellen (Ism.: Márkus István) 357

378 krónika Székely György az 1514. évi parasztháborúról szóló előadásában ismertetve a polgári történetírás szerepét a parasztháború történetének elhallgatásában és meghamisításában, rámutatott arra, hogy csak a marxizmusleninizmus módszerével érhető el helyes értékelés. Ismertette az uralkodóosztály és a kizsákmányolt osztályok helyzetét. A parasztság differenciálódásával foglalkozva főként a gazdag parasztság vagyonosodását fejtegette Mátyás uralma alatt, illetve tárgyalta a folyamat másik oldalát, a parasztság terheinek súlyosbodását, a töredék telkekre szorulását, a zselléresedést. a pusztulást. Annak okait vizsgálta, miért tömörült a 15. század végi földesúri reakció ellen egy táborba az egész parasztság. A parasztháború prograinmjának tekinetében a< későbbi, sokban ellentmondó források helyett a résztvevő rétegek helyzetéből igyekezett levezetni a célkitűzéseket. Mivel az előadó úgy látta, hogy a magyar parasztháború ideológiájában nem találjuk meg a vallásos formát, erről vita indult meg. A vita során, melynek egyik kiemelkedő hozzászólása Karácsonyi Béláé volt, bebizonyult, hogy a magyar parasztháború sem kivétel az ideológia szempontjából. Befejezésül arra mutatott rá az előadó, hogy a parasztság elleni megtorló intézkedésekkel az uralkodóosztály a végzetes mohácsi vereséget készítette elő. Mint elöljáróban említettük, 1949 őszén vidéken két előadást tartottunk, Szegeden és Debrecenben. Ezek az előadások vándorgyűlés keretében, a két város egyetemének aulájában igen nagyszámú és lelkes hallgatóság előtt folytak le. A helyek megválasztásában az a meggondolás vezette a Társulatot, hogy bölcsészkarral rendelkező egyetemi városokat kell elsősorban felkeresnünk. Az elgondolás helyesnek bizonyult, a mintegy 600 főnyi hallgatóeágban ott voltak a helyi és környékbeli tudományos dolgozók, pedagógusok, a diákság. Ki kell emelnünk Gerőné Fazekas Erzsébet ,.Az 1849-es és 1868 as nemzetiségi törvény" című értékes előadását, mely meg is jelent folyóiratunk 1948. 1—4. számában. Az előadó a sztálini nemzetiségi elmélet alapján politikai és tudományos szempon ból egyaránt fontos kérdéseket vetett fel és oldott meg. A vidéki előadásokat is vita, majd a délutáni órákban helyi történészekkel, pedagógusokkal, s a diáksággal megbeszélések követték. E megbeszéléseken nyilvánult meg az a kívánság, hogy a Társulat állítson fel helyi szervezeteket. A helyi szervezet a budapesti központ irányításával, de közvetlenül vezeti, szervezi a helyi és környékbeli munkát. Feladatköre: meghatározott területeken képviseli a Társulatot, elvégzi a szervezési munkát, a történészek és történelem iránt érdeklődők tömörítését, egybehangolja és az ötéves terv munkálataiba bekapcsolja a tudományos kutatók tevékenységét, előadásokat tart, s végül szakmai vonatkozásokban útbaigazításokkal szolgál a környékbeli nevelőknek. A Társulat örömmel támogatta a helyi csoportok megalakítására irányuló kezdeményezéseket. A Délalföldi Csoport, ha hivatalosan még nem is alakult meg 1949 végéig, de komoly szervező munkáját már megkezdte. Az újjáalakult Társulat folytatta Kossuth: Országgyűlési Tudósítások további köteteinek megjelentetését és gazdag könyvkiadási programmot készített elő az 1950-es évre. Folytatni fogja bizonyos régebbi, elakadt forráskiadványok megjelentetését, helyrehozva a régi reakciós vezetőség mulasztásait. Üj forráskiadványokat indít meg, melyekben a forrásanyag természete jelzi, hogy az adatközlő kötetek a haladó magyar történetírás feldolgozó munkáját fogják szolgálni. Több monográfiát is iktatott tervébe a Társulat, melyek történetünk legelhanyagoltabb korszakára, a legújabb korra, s azon belül annak legégetőbb kérdéseire fognak tudományos apparátussal fényt deríteni. 1949 az újjáalakult Társulat számára mind a szervezés, mind a tudományos termelés területén a beindulás esztendeje volt. A megkezdett úton tágabb keretek között, sokasodó feladatokkal kell tovább haladnia.