Századok – 1949

Manhattan; A.: A Vatikán a haladás ellen (Ism.: Márkus István) 357

368 SZEMLB fonódottságukra, nem a kizsákmányolás fenntartásához fűződő oszlályérdekeikre hivatkoznak, amikor papjaikat a tömegek közé küldik — hanem a lelki üdvösségről, a túlvilági életről, isten parancsairól és főkép az állítólag megtámadott vallás védelméről szónokolnak (miközben a Szovjetúnió, a népi demokráciák, a Kommunista Pártok és a békefront ellen úszítanak és az új háború elkerülhetetlenségét hirdetik). A Vatikán szerepe ma éppen az, hogy vallásos jelszavakkal, az elmaradottabb néprétegek vallási neveltségét és hitét kihasználva igyekezzen tömegbázist összeeszkábálni az amerikai háborús gyújtogatok és nyugati tőkés lakájaik omladozó uralma alá — és behatolási bázist az amerikai imperialisták és kémeik számára a népi demokratikus országokban. Éppen ezért fontos feladatunk ma az, hogy a legszélesebb tömegek előtt leplezzük le, mulassuk be igazi mivoltában a vatikáni politika céljait és módszereit. Ez mindenekelőtt annyit jelent, hogy a tömegek elé — a munkások, dolgozó parasztok, értelmiségiek és nem utolsósorban az ifjúság tömegei elé — vigyük azokat a tényeket, amelyek rávilágítanak a Vatikán mai politikájának lényegére. Rá kell mutatnunk a Vatikánnak a nemzetközi finánctőkével és mindenekelőtt az amerikai monopoHőkével való összefonódottságára és mindazokra a tényekre, amelyek az imperialista háborús gyújtogatok oldalán betöltött lakájszerepét jellemzik. Másrészt szükséges feltárni ennek a mai politikának tegnapi előzményeit: a Vatikánnak a német, olasz, spanyol, stb. fasizmussal való szövetségét és a második világháború előkészítésében, kirobbantásában és meghosszabbításában játszott aljas szerepét — amelynek tényei mindennél világosabban leplezik le a vatikáni főpapi klikk igazi politikai arculatát. Ehhez a nagyjelentőségű felvilágosító munkához nyújt komoly segítséget Manhattan könyve. Manhattan azt a feladatot tűzte maga elé, hogy bemutassa a Vatikánnak a fásizmussal kötött szövetségét a két világháború közti időszakban és a második világháború folyamén. A könyv első része a Vatikán állam történetével, a Vatikánnak, mint a katolikus egyház központjának szervezetével és működésével, a Vatikán missziós tevékenységével, a szerzetesrendekkel és egyéb katolikus szervezetekkel, valamint a Vatikán diplomáciai működésének néhány kérdésével ismerteti meg az olvasót. Ez a rész is rendkívül érdekes, de itt nincs helyünk bővebb ismertetésére. Elég, ha kiemeljük ezeknek a fejezeteknek fő tanulságait: azt, hogy a Vatikánt éppen « világ nagy részére kiterjedő, aprólékosan kidolgozott, vakon fegyelmezett, sokoldalú és rugalmas szervezete teszi igen jelentős politikai erővé. Ennek a szervezetnek gerince természetesen maga a hierarchikusan szervezett papság (éspedig egyrészt az ú. n. világi papság, másrészt a szerzetesrendek). E köré a gerinc köré azonban a pápák a ,,világi" és félig világi társadalmi szervezetek egész rendszerét építették ki, főkép a múlt század közepe óta. de még erőteljesebben a 20. század folyamán. Ezek a szervezetek, amelyek behálózzák a világ öszszes kapitalista és gyarmati országait (sőt részben még a népi demokráciákban is léteznek) természetesen papi irányítás és végső soron vatikáni irányítás alatt állanak. A számtalan ilyen szervezet közül az egyik az 1920-ban (!) alapított ú. n. Szent Páltársaság, amely „elsősorban a városok munkásnegyedeiben dolgozik, liogy a munkásosztály fiataljainak fejét a katolikus egyház társadalmi tanaivali töltse meg és ily mód on harcoljon a szocializmus tanításai ellen". (62, o.) A legjelentősebb ilyen típusú szervezet az ,Actio Catholica", amely „ma az egyház leghatalmasabb fegyvere ahhoz a kísérlethez, hogy a társadalmat elveinek megfelelően alakítsa át", pontosabban, hogy a társadalmi haladást feltartóztassa és a katolikus egyházat újra az államhatalom közvetlen részesévé tegye. Az Actio Catholicát XI. Pius pápa az ő „szemefényének" nevezte és olyan politikai súlyt tulajdonított neki, hogy „nemcsak egyszerűen közölte az Actio Catholica megalakulását a különböző kormányokkal, hanem kijelentette: bármely állammal csak úgy köt konkordátumot, ha a szerződésben diplomáciai elismerést biztosítanak az Actio Catholica számára". (64. o.) Ezek mellett a szervezetek mellett a pápa életrehívta különböző országokban a katolikus pártokat és a katolikus „szakszervezeteket", amelyek szintén közvetlenül a Vatikán irányítása alatt működnek, s amelyeknek az a feladatuk, hogy különböző területeken, változó módszerrel és politikai taktikával a Vatikán céljait szolgálják. Ezt a sokoldalú szervezetet egészíti ki és teszi teljessé a Vatikán diplomáciai apparátusa, a „nunciusok", ,,legátusok", stb, hálózata, s a Vatikán és а különböző államok közti szerződések (az ú. n. konkordátumok) rendszere. Ez egyfelől a Vatikán egyházi és katolikus társadalmi szervezeteken keresztül kiépített politikai hatalmának hivatalos elismerését jelenti a burzsoá kormányok részéről, másfelől igen alkalmas eszköz különböző nemzetközi politikai akciók végrehajtására, a